Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Stjepan Srsan: Törökök a XVI. és a XVII. századról szóló horvát irodalomban (fordította: Rohrerné Kovácsevics Zsuzsanna)

lük is leginkább a Magyar Korona országainak gyengesége megmutatkozott, visszatükröződött az ellenállás megszervezésében és a mohácsi vereségben, 1526-ban. De Európára ez a vereség sem volt különösebb hatással, mert az sorsukra hagyva, átengedte területeit a hatalmas török erőknek. A 16. századtól a 17. század végéig Horvátország három nagyhatalom: az Oszmán Császárság, a Habsburg Monarchia és a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Egyedül csak Dubrovnik, az apró kereskedő köztársaság őrizte meg szabadságát haráccsal és ügyes diplomáciával. Legmélyebb nyomokat ebben az időszakban mégis a Habsburg Monarchia és az oszmán császárság gyakorolt Horvátországra. A 16. században az oszmán birodalom volt túlerőben a monarchiával szemben, de már a 17. században egyensúlyba került a két erő, a 17. század végi török vereség után pedig az egyesült keresztény seregek áthelyezték a hadszínteret a Szávától és a Dunától délre. Az egyik vagy másik vezető hatalom 16-17. századi előretörése vagy hanyatlása nagy hatással volt a horvát nép életére. A török uralom alá kerüléssel Horvátország nagy része elszakadt az európai kultúrától és fejlődéstől. Hiszen a török hódításokat mégsem az jellemezte, ami a rómiaiakat Görögországban: Graecia capta fenem victorem apit et artes intulit agresti Latio. Az osztrák uralom alatt álló horvát területek sem tudtak szabadon fejlődni, mert az oszmán császárság és Európa közötti világtörténeti háború kereszttüzébe kerültek. A tiszta horvát területek ,,

reliquiae ..." a maradékok maradéka. A hazai nemesség az állandó török behatolás, az önállóság hiánya, az ország darabokra szakadása következtében nem tudott elérni erősebb gazdasági és társadalmi fejlődést. Katonai határőrvidék, mint különálló terület, kialakításával Horvátország két zónára szakadt. A határőrvidék, önállósága jogán eltörölte a jobbágyviszonyokat, és ezzel magához vonzotta a szomszédos területek paraszttömegeit is, de emellett támogatta a Habsburg monarchiát nemcsak a harcokban, hanem a parasztmozgalmak elnyomásában is. Az 1593-as sziszeki török vereség után a törökök már ritkábban merészkedtek nyugatra, a sikertelen 1621-es lengyelországi hadjárat, de leginkább a cárigrádi összeesküvés, majd II. Oszmán szultán halála új reményeket ébresztett a szláv népekben felszabadulásukat illetően. Csakhogy az európai országok, elsősorban Ausztria által ígért komolyabb segítség csak ígéret maradt, és mindez az ismert Zrínyi-Frangepán összeesküvéshez vezetett. Ausztria és Európa csak akkor ismerte fel a fenyegető veszélyt, amikor a törökök már Bécs falainál jártak 1683-ban, ahol az európai uralkodók segítségével, kihasználva az oszmán császárság belső krízisét, végül sikerült őket megállítani. A török seregek Bécs alatti vereségével kezdetét veszi a nagy háború, a török hatalom alóli felszabadításért Pannoniában és a Balkánon.