Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Timár György: Baranya népének kontinuitása a török korban

Baranya Jugoszláviához csatolt területére: Timár György: „A Duna-Drávaszög népesedés története 1910-ig" [Demografska povijest Baranje do 1910. godinej Tri Stoljeca Belja. Osijek, 1986. * * * Amikor népesség kontinuitásról beszélünk, kérdéseinket így fogalmazhatjuk meg: Egyáltalán beszélhetünk-e kontinuitásról? Ha igen, akkor milyen mértékű kontinuitás jöhet számításba? Ezzel kapcsolatos Káldy-Nagy Gyula summázott megállapítása Baranya 16. századi népességének teljes kicserélődéséről:

8 „Kiadványunk két forrásanyagát: az 1554. és az 1571. évi deftert összehasonlítva azonnal szembetűnik, hogy a legtöbb helység lakossága a két összeírás között eltelt aránylag rövid idő alatt majdnem teljesen kicserélődött. S ez a mérhetetlen arányú vándorlás és költözködés még 1571-ben sem érhetett véget, mert az 1579. évi defterben a régi lakosok közül többeket ismét nem ugyanabban a helységben találunk összeírva." Ha igazak lennének Káldy-Nagy idézett megállapításai, akkor a hódoltság végén itt élő magyarságnak szinte semminemű vérségi kapcsolatai nem lennének a másfél évszázaddal korábban itt élő népességgel. Ezzel szemben az adatfeltáró munka során azt kellett tapasztalnunk, hogy Baranya számtalan helységében a hódoltság végi magyar lakosság egyenes, vérségi leszármazásban volt a 150 évvel korábbi népességgel. A részletes vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy részletkutatások eredményeit nem szabad általánosítani. Ezért derülhetett ki az, hogy Káldy-Nagy Gyula summázott megállapítása Baranya XVI. századvégi magyar népességének teljes kicserélődéséről meglehetősen elhamarkodott, és hogy részkutatások eredményeiből nem szabad általános jellegű következtetéseket levonni. „Mérhetetlen arányú vándorlás és elköltözködés" nem lehetett egy olyan területen, ahol a török kor kezdetén, az 1570 körüli években számos faluban ugyanazok a családnevek tűnnek fel a török kincstári defterekben, mint a török utáni évek kamarai összeírásaiban.

9 így Kővágószőlősön a Hergyó, a Görbe és a Nemes család, Somogyon a Becző, Pécsszabolcson a Lanot és a Borsa család, Budafán a Fór család, Abaligeten a Lele és a Farkas család, Egerágon a Torsán és a Nyúl család, Kiskozáron a Csán család. Babarcszőlősön az Elek és a Kasza család, Görcsönyben a Garai, a Csike és a Kalmár család, Bicsérden a Keresztes és a Szekeres család, Szabadszentkirályon többek között a Béke és a Kata család, Gadányban a Bagoly család. Valamennyi község Pécs környéki, és a török korban a pécsi náhijéhez adózott. Ugyanilyen megfigyeléseket tehetünk a megye más területein is. Mindszentgodisa környéki falvaknál azt találjuk, hogy Kisbesztercén a Vészi család. Mindszenten a Gál család, Bakócán a Benkő család, Kishajmáson a Csirke és