Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Czigány István: A magyarországi katonaság és az 1687-es törökellenes hadjárat
Bár kutatásaink korántsem tekinthetők lezártaknak, annyi mégis elmondható, hogy a szövetséges haderőben tevékenykedő magyarországi katonaság 1687-ben húszezer fő körül mozgott. Ez mindenképpen jelentős erő, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Erdély még mindig nem kapcsolódott be a török ellenes harcba, s a fokozódó társadalmi elégedetlenség számos katonát újra a kurucok táborába sodort. Emellett a magyarországi katonaság mindinkább sérelmezte a megkülönböztető bánásmódot s az egyre rendszertelenebbé váló fizetést. A nyáron Pécsett állomásozó Nagy Zsigmond nemti kapitánytól tudjuk, hogy „a hajdúságot pedig még csak vízhez sem bocsájtják ki a kapun" a németek. 2 ' Esterházy János pedig azt panaszolta Batthyány Ádámnak: „Az pénzen levő Magyarság nekem is igen panaszkodik, hogy nagy szorultságban vannak, és hó pénz fizetések nincs . . ." 28 Batthyány Kristóf már 1686 elején felhívta az Udvari Haditanács figyelmét a magyar katonaság sérelmeire, írván többek között, hogy „még a csökkentett végváriak zsoldja is hiányzik, és - jóllehet a végek állandó fenyegetettségben élnek - szinte lehetetlen a szakadatlan szolgálat során a katonai szabályokat megtartani". 29 Mindezek következtében a magyarországi katonaságon belül egyfajta elkedvetlenedés, fásultság tapasztalható. Bár az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy az ellátási problémák - főként az élelemellátás terén — a szövetséges katonaságot is sújtották. Viszont a magasabb szintű élelmezéshez szokott magyar katonaság körében ez sokkal élesebben jelentkezett, mint a császári katonaságnál. A magyarországi katonaság hadisikereit Lippa felgyújtása jelezte, majd Palota és Eger elfoglalása zárta le. A nagyharsányi győzelmet kétségtelenül a szövetséges haderő vívta ki, de a magyar egységek közreműködése nélkülözhetetlen volt. A győzelem a török világ alkonyát jelentette, s az, hogy a háború még több mint egy évtizeden át tartott, már a dinasztikus politika eredője, melyet a magyarországi katonai erő befolyásolni nem udott, csupán asszisztálhatott hozzá. JEGYZETEK 1 Esterházy János levele Batthyány Ádámnak. Füle 1687. augusztus 14. Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL.) P. 1314 Batthyány es. lt. Missiles 12.074. sz. 2 R. Várkonyi Ágnes: A rejtőzködő Murányi Vénusz. Budapest, 1987. 77-78. o. 3 Geottrey Parker: „The Military Revolution" 1560-1660 - a Myth? The Journal of Modern History 1976 2. sz. 198-211. o. 4 Fodor Pál: Janicsárok, szpáhik. . . História 3-4. sz. 26. o.; Perjés Géza: A szentgotthárdi csata (1664. VIII. 1.). In: Szentgotthárd Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szerk.: Kuntár Lajos-Szabó László Szombathely, 1981. 130-133.; Thomas M. Barker: Doppeladler und Halbmond. Endscheidungsjahr 1683. Graz-WienKöln, 1982. 197-198. o. 5 Nagy Lajos : Részletek páter Gaetano Bonomo, Miksa Emánuel gyóntató papjának
