Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Czigány István: A magyarországi katonaság és az 1687-es törökellenes hadjárat

csapatainak a Tiszán szállított utánpótlását megzavarja. A hadművelet sikeresnek bizonyult, hiszen Miksa Emanuel és Badeni Lajos kénytelen a Dunántúlra átkelni és egyesülni Lotharingiai Károly hadaival. Badeni Lajos július végén a nagybátyjának, Badeni Hermann-nak írott levelében elengedhetetlennek tartja a Duna feletti ellenőrzés megszerzését, mert ,,a Tiszán ugyanis élelmiszer és utánpótlás nem szállítható biztonságosan.

11 Még a nagyharsányi csatavesztést követően is, a szorult helyzetben lévő székesfehérvári védőőrség közül október végén Pápa és Győr között ,.másfélezerig való lovas török" csatázott a végvári vitézekkel.

12 Az ötödik éve tartó háború terhei és az Antonio Caraffa eperjesi vésztörvényszékén,ek működése nyomán, elsősorban a felső-magyarországi vármegyékben pattanásig feszült a közhangulat. Már ötödik esztendeje, sokszor majdnem kétszázezer katona küzdőtere az ország. Bár az ausztriai és birodalmi tartományokból jelentős utánpótlás érkezett, de a hatalmas igényeket a kor szállítási viszonyai miatt nehezen elégítették ki, ezért számítottak a magyarországi erőforrásokra is. Ez az ország szerény gazdasági erejéhez képest óriási tehertételt jelentett. Egyes források szerint csupán 1683 84 őszén és telén a királyi Magyarország hozzájárulása a háborúhoz pénzben és anyagi javakban elérte a nyolcmillió forintot.

13 Debrecen városa 1685'86-ban a katonaság elszállásolásainak költségeire 80 000 forintot és 100 000 oroszlános tallért fizetett pénzben és gabonában.

14 A társadalmi elégedetlenség növekedésétől egyre inkább tartott a császári hadvezetés, különösen azután, hogy a szövetséges katonaság elhagyta FelsőMagyarországot. Badeni Lajos aggódva írta nagybátyjának: ,,A legutóbbi híreink szerint Szentjobbot néhány török és mintegy kétezer rebellis megtámadta, ezt a hadsereg durva magatartása idézte elő."

13 Féltek, hogy a FelsőMagyarországon állomásozó magyarországi, jelentős hányadában volt kuruc katonaság a lakosság támogatásával a császáriak ellen fordul. Természetesen élvezhették volna Thököly és a török támogatását is. Mint említettük a szövetséges erők két oszlopban vonultak déli irányba. Lotharingiai Károly herceg 35-40 000 emberével a Duna, Miksa Emanuel pedig mintegy 20 000 katonájával a Tisza mentén. Miután a Tiszán keresztül továbbított utánpótlás a török támadásai, valamint egyéb technikai okok következtében kevésnek bizonyult, így a bajor választófejedelem kénytelen volt Károly herceghez csatlakozni. Az erők koncentrációja egyébként is szükségesnek bizonyult, mivel a felderítők július 18-a táján jelentették, hogy Szülejmán nagyvezír 50 000 lovassal, 40 000 janicsárral és 8000 tatárral Eszékhez érkezett.

16 A valóságban az oszmán sereg aligha haladhatta meg a 60 000 főt, de az eszéki ütközet kudarca, jelezte az ellenség erejét. Szétszórt és meglehetősen kevés adatunk van a főseregben harcoló magyar katonaság létszámáról. Egyes adatok szerint a bajor seregtest kötelékeiben 2500 lovas indult délnek, míg Lotharingiai Károly seregében 3500 magyar