Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565 - Baranya török kori forrásai 1. (Pécs, 1996)
III. FORRÁSKÖZLÉS
ami őfelsége részére nem kívánatos lehetne, és én azt a legalázatosabban előre ne jeleztem volna. Mindenekelőtt igen pontosan tudom, hogyan áll a dolog abban a kérdésben, hogy Horváth Márk kapitány a Legszentebb Császári Felség Sziget várának előző számvevőjét menesztette és a várból elüldözte. Nem gondolta végig és nem fontolta meg ugyanezen kapitány, hogy a nevezett számvevőt ö Császári Felsége küldte és rendelte a számvevői hivatalba, őfelsége saját fentnevezett várához. Éppen ezért ö Császári Felsége méltóztatnék az ő vele született könyörületessége szerint olyanféle biztosító levelet kegyesen kiadni, hogy ezen ügy és az én tisztségem még legcsekélyebb vonatkozását illetőleg se függjön a nevezett kapitánytól. Továbbá, hogy minél jobban és tökéletesebb módszerekkel szorgalmatoskodhassam ő Császári Felsége jövedelmi ügyében, és hogy őfelsége hasznára és javára azoknak nyomára juthassanak, a város mindkét kapujának kapitánya tegyen esküt arra, hogy legyen az bárki, akár jobbágybirtokos, vagy vidéki bebíró, vagy akárki más, aki az Ö Császári Felségére tartozó és őt illető bármiféle jövedelmet a nevezett várba felhoz vagy beszállít, azt semminemű indok alapján előlem el nem titkolják, ellenkezőleg nekem azt bejelenteni tartozzanak, nehogy ő Császári Felsége javait és jövedelmeit eltékozolhassák, és az én tudtomon kívül ilyet fel lehessen venni, hanem ha a birtokokról a bírók és a jobbágyok a termék beszolgáltatására megérkeznek, előbb nálam, és a vár provizorjánál csak azután jelentkezzenek. Továbbá, hogy a vámszedő is, és a kulcsár a sáfárral együtt tegyenek esküt, ugyancsak a többi tisztségviselő és tiszttartó valamennyi majorossal együtt, kik valamennyien a kapitány alá tartoznak, mindannyian legyenek esküre kötelezve, hogy a jövedelmeknek sem a beszedése, sem azok kiadása az én tudtomon és akaratomon kívül nem történik meg, és azokban egymaguk, nélkülem semmit végre nem hajtanak. Továbbá ő Császári Felsége mind a lovasoknak, mind a gyalogosoknak, mind a városlakóknak méltóztassék parancsba adni, és nekik azt meghagyni, hogy ha a nevezett Horváth Márk kapitány a rám való neheztelésből vagy gyűlöletből valami meg nem érdemelt és igaztalan tettet parancsolna nekik velem szemben, és megbízná őket, hogy engem megtámadjanak, a kapitánynak semmi efféle parancsát semmi esetben se merészeljék végrehajtani és teljesíteni. Továbbá, hogy ő Császári Felsége parancsleveléből minden katona és városlakó részére egyértelműen világossá váljon, hogy az általam betöltött hivatal nem a kapitánytól, hanem ő Császári Felségétől függ. Minthogy mind ez ideig becsülettel és emberségesen, jól szolgáltam a Szent Császári Felséget, ezért mindezeket a nevezett biztos urak előtt is előre jeleztem, nehogy a későbbiek folyamán a kapitánytól olyan meggyaláztatást és méltatlanságokat kelljen elviselnem, amilyeneket ő mostanáig mindenkivel szemben megtett, akik csak nyomozni akartak utána.
