Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565 - Baranya török kori forrásai 1. (Pécs, 1996)

II. KIRÁLYI SZIGET

Királyi Sziget Sziget vár magyar őrségének életével foglalkozó baranyai helytörténetírás a megye többi várával, erősségével szemben ritka szerencsés helyzetben van. Ugyanis míg a megye többi városáról, várairól, palánkjairól stb. egyáltalán nem, vagy csak alig maradtak fenn írott emlékek a török megszállást közvetlen megelőző évekből, addig a Sziget várával foglalkozó kutatók szinte dúskálhatnak ilyenekben. A Sziget várával kapcsolatos források bőségét a várnak a királyi Magyarország védelmében betöltött szerepén túl a vár jellege magyarázza. Ugyanis míg a megye valamennyi többi vára a töröknek való behódolása idején földesúri vár volt, addig Sziget királyi vár lett röviddel azután, hogy a megyét a török uralma alá hajtotta. A mohácsi csatavesztés után másfél évtizeden át ugyanis az országnak nem volt - a kettős királyság alatt nem is lehetett - egységesen irányított védelmi rendszere a törökkel szemben. János király 1540 júliusában bekövetkezett halála után azonban hamarosan megváltozott a helyzet. Az addig a két királyhoz fűződő hűséget váltogató nemesség 1541-ben, Buda elfoglalása után döbbenten ismeri fel a török terjeszkedő politikájának veszedelmét. A nemesség a török megállítására szervezkedve rövidesen azt is megtapasztalhatta, hogy egyéni kezdeményezésekkel, de még megyei összefogással sem képes megállni a szultáni seregekkel szemben: 1543-ban sorra hódoltak meg a töröknek a Duna-jobbparti vidékén fekvő földesúri várak, erősségek vagy akár megerősített városok. Baranyavár, Bodolya, Kőszeg, Mohács és Szekcső már 1541-ben, Buda eleste előtt török fennhatóság alá került. Szulejmán 1543. évi hadjáratakor (a mai) Baranya megye területén talán csak két olyan vár volt, mely - ha megfelelő felszerelés, elégséges katonaság és irányítás lett volna bennük - mint építmény esetleg alkalmas lehetett volna a török pillanatnyi megállítására, Siklós, és bizonyos fenntartásokkal Pécs. Mégis a tények azt mutatják, hogy Dél-Dunántúl még nem rendezkedett be hathatós védekezésre. Maga a kérdés, sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb, mintsem hogy helye lenne itt annak bővebb kifejtésére. Elég az e témakörben