Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
sákat. Ezt követően a külső várost a császáriak elfoglalják, amely ekkor már lángokban állt. A támadást, illetve az ostromot délről indította meg a fővezér, miközben lovasságának egy részét Jegén pasa után küldte. Augusztus 13-án elkészültek az ostromárkok, amelyek révén egyre közelebb kerültek a falakhoz és a várárokhoz. Két kitörést vertek sikeresen vissza. Augusztus 25-én a nagyon várt nehéz tüzérség is megérkezett és folyamatossá vált a tüzérségi anyagok szállítása. Ennek köszönhetően néhány nap alatt megsemmisítették a déli sarokbástyát és sikerült két helyen nagy rést lövetni a falakon. Guido Starhemberg és Savoyai Jenő súlyosan megsérült. Szeptember 6-án 9-10 óra között megindultak a rohamra. Két támadó egység a falréseknél, három oszlop, amelynek figyelmet elterelő célját is hangoztatják az irodalomban, a Száva és a Duna felől hajóval indult a Víziváros ellen. A rohamban Fürstenberg gróf, ezredes és Friedrich Scharfenberg altábornagy hősi halált haltak. A támadók átjutva az első falon váratlanul szembe találták magukat a következő árokkal és fallal, amelynek elfoglalásáért öldöklő harc kezdődött. A tartalékokat is be kellett vetni. Miksa Emánuel, írásos császári figyelmeztetés ellenére, a küzdők közé állt, látva, hogy megtorpannak. Ez óriási lelkesedést váltott ki a rohamozók között és áttörték a sáncot. Ugyanekkor a Duna felől támadó Arco gróf bajor vezérőrnagy és Commercy herceg csapatai megrohanva a keleti kaput, azt berobbantva, betörtek a városba. A nyugati oldalon Heissler generális sikertelenül ostromolta a palotát. Ekkor a Víziváros kapuja ellen indított támadást, azt is berobbantva a városba nyomultak. Északról közben újabb csapategységek érkeztek, akik ugyancsak a Vízivárosba törtek be. Négyórás öldöklő küzdelem után mind a város, mind a vár elesett. A feldühödött katonák rettenetes mészárlást vittek véghez, az elfoglalt utcákon mindenkit megöltek. A citadella parancsnoka látva a harc reménytelenségét, feltétel nélkül kapitulált. Szinte a teljes belgrádi helyőrség elpusztult. Az ezer fogoly nagy része a citadellában volt, akiket Miksa Emánuel testőrsége már nem engedett legyilkolni. A fővezér jelentésében, a haditanács részére készült későbbi levelében, eltérő adatok vannak a veszteségekről. Az irodalomban is több variáció található a török és a szövetségesek halottairól, sebesültjeiről. 23 Belgrádban hadizsákmány csak hadieszközökben volt jelentős, egyéb értékeket a törökök már jóval az ostrom előtt elszállították. Más források szerint a hadsereg jelentékeny élelmezési tartalékhoz jutott. A győzelem után Miksa Emánuel Bécsbe indult. A porta ugyanekkor egy követséget indított a császárhoz, amely Belgrádban is megállt. A főparancsnok megbízást kapott az udvartól, hogy a követséget biztosító kísérettel Bécsbe elindítsa, mert Lipót császár úgy vélte - s ezt meg is írta Pater Marconák -, hogy Belgrád bevétele nagyon jó alapot ad egy előnyös béke megkötésére. 2/| A császári fősereg csapataiból a sváb és frank ezredeket október 29-én Philipsburgot ért francia támadás következtében sürgősen a Rajnához vezényelték, őket még hat ezred követte a leggyorsabb menetben. Az 1688. évi hadjáratok vázlatos történetét nem zárhatjuk le azoknak a hadműveleteknek a nagyon rövid jelzése nélkül, amelyek Szlavóniában és az Al-Dunán folytak.
