Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

szári hadsereg kezébe került. Míg 1686-ban a császári udvar figyelembe vette Erdélynek a portához fűződő adó- és függőségi viszonyait, most ez már szóba sem került. 1688. január 4-én a császár kinyilvánította Erdély követeinek akik még mindig a Haller-féle diploma ratifikálását remélték és szorgalmazták, hogy a megváltozott politikai viszonyok miatt annak egyáltalán nincs semmi realitása.

11 Erdély helyzete gyorsan romlott. 1688 február elején Antonio Caraffa gróf parancsnokként jelent meg Nagyszebenben. Tevékenységének lényege az volt, hogy Erdélyt minden szállal Bécshez kösse és a portával minden kapcsolat megszakadjon. Erdély követeivel, a rendek képviselőivel, Fogarason újabb szerződést kikényszerítve lényegében a császár iránti hűségesküt Íratott alá. Újabb öt városban szállásoltatott el császári csapatokat, az előfogatolást és beszállásolást növelték. A fejedelem és a rendek a túlerővel, a császári hatalommal, amelyet Caraffa valósított meg brutális módszereivel, nem tudták felvenni a küzdelmet, megkísérelték Erdély régi rendi szabadságjogait védeni. 1688. május 9-én a rendek a gyenge ellen pártot leszavazva aláírták az ún. „fogarasi nyilatkozatot", amely szerint: „ . . . Erdély fejedelme és három nemzete visszatérnek Leopold császár, Magyarország örökös királyának, annak fiának, József királynak és minden jövendőbeli örökös királynak a védelme alá. Ünnepélyesen lemondanak a fenséges Porta minden támogatásáról és a vele való mindenféle kapcsolatról. A „submissio és accomandáció" jeleként Kővár, Huszt, Görgény, Brassó erős váraiba császári védőrséget fogadnak be, kinyilvánítják a török, mint ősi ellenség elleni harcra hajlandóságukat, s az ország privilégiumainak védelmére a császárt kérik, s egyenként, az eddig recipeált vallások szabad gyakorlását. . ."

1,a 1688. évi források tükrében látható, hogy minden szerződés, amelyet megkötöttek, a gyakorlatban egyoldalú volt. Erdélyben de facto katonai kormányzás tipikus módszerei láthatók. Sem a balázsfalvi egyezményben, sem a fogarasi nyilatkozatban vállalt pontokat, amelyek a hadsereg túlkapásait, visszaélését, zsákmányolását, hatalmaskodását ígérte megfékezni, nem tartották be. Már 1687 végén, 1688-ban azután tömegesen menekülnek el a polgárok a hegyekbe, kisebb-nagyobb összecsapásokról értesülünk az egzekúciót végrehajtani akaró császári katonasággal szemben.

12 A császár nagy sikereket könyvelhetett tehát el a nagyharsányi győzelemmel és Erdély katonai megszállásával. Óriási változás következett be az erőviszonyokban 1687. augusztus 12. és 1687. évvége között. A császári csapatok uralták Budától Erdődig a Duna mentét, övék a hatalom Észak-Magyarországon, s szilárdan tartották a megszállt Erdély legnagyobb területét, s politikailag is szorosan kapcsolták terveikhez, erőszakkal biztosítva gazdasági forrásait a további várható s már körvonalaiban kirajzolódó Belgrád elleni hadjárathoz. Sőt úgy tűnt, hogy Havasalföld megnyerése is sikerrel kecsegtet.

13