Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
í. ERDÉLY MEGSZÁLLÁSA 1687 ŐSZÉN A nagyharsányi diadal következtében létrejött hadihelyzet nagy lehetőségeket kínált a császári csapatoknak ahhoz, hogy a török birodalom észak-balkáni térségében további hadműveletekbe kezdjenek és a császári haditanács többsége által rég áhított Belgrád visszafoglalásához tervet dolgozzanak ki. Ehhez a katonai sikereken kívül, nagyban hozzájárult a központi török birodalom kormányzati válsága, amely a nagyharsányi győzelem után részint az ott elszenvedett megsemmisítő vereség hatására kirobbant janicsárlázadásban fejeződött ki. Valamennyi forrásunk azt bizonyítja, hogy az 1687. évi hadjáratok megnövelték a császári hadsereg önbizalmát. A tábornoki kar és a hadsereg-haditanács is többségében a török elleni küzdelem folytatását óhajtotta, valamint Belgrád elfoglalását. Azonban az sem volt kétséges, hogy mind a császári ezredek, mind a szövetséges csapatok alakulatai rendkívüli módon elfáradtak, jelentősek voltak a veszteségek. Erdély felé vonulás alkalmával mind gyakrabban jelentkező konfliktusok, a magyar lakosság kíméletlen zaklatása, sarcolása és kirablása - amelyet Lotharingiai Károly fővezér drákói szigorral büntetett - mutatták, hogy a fegyelem általános lazulása következett be, amely a harci érték gyors süllyedéséhez vezet. 1 Ahhoz, hogy ütőképes legyen a hadsereg, alapos és hosszabb pihenésre, téli szállásra volt szükség, valamint a felszerelés pótlására. Ez volt a katonai indok, amiért a fővezér minden más, a hadsereg téli szálláshelyére tett javaslatot azonnal elutasított, a másik tényező a Habsburg politika sarkalatos pontjában keresendő. Egy diadalmas és demonstrálni még mindig kész hadsereggel Erdélyt véglegesen bekebelezni szándékozott. A tábori haditanácsban szeptember 3-án több tábornok azt javasolta, hogy a korábbi sikertelen Eszék elleni hadművelet megismétlése lenne a célszerű, amely most teljes győzelemmel biztat. Javasolták, hogy egyesült erővel keljenek át a Dráván, mert a gyenge török sereg Eszéknél teljesen felmorzsolható. Eger ostromának is jelentős pártja volt, Miksa Emánuel és Badeni Lajos együtt képviselték ezt az álláspontot. Lotharingiai Károly fővezér azonban következetes marad korábbi tervéhez és úgy döntött, hogy egy hadtesttel, amelynek legalkalmasabb parancsnoka a kitűnő Johan Henrik Dünnewald császári altábornagy, Szlavóniát meghódoltatja és Eszéket elfoglalva stratégiai jelentőségű operációt hajtat végre. 2 A fősereg és a vele maradt szövetséges egységek demonstratív felvonulással a Dunán át a Tisza mentén, Erdélybe nyomulnak és azt is meghódoltatja.
