Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

olyan fékevesztetten a bajor választófejedelemi seregre, különösen a testőrségre. Külön török hadtestet vezényeltek a választófejedelem őfőméltósága személyének megfigyelésére. A leghatalmasabb Isten kegyesen megakadályozta a terv teljesítését. 14- én a választófejedelem őfőméltósága az éjszakát a nagyvezír sátrában töltötte, mely 43 török zászlóval és lófarokkal volt körültűzdelve. Elénekelték a Te Deumot, majd hírt kaptak, hogy a törökök átkeltek a Dráván, így a mieink megindultak Mohács felé. A táborban rengeteg liszt és kenyér maradt, a földre ömölve, s így nem tudták elszállítani. 15- én a sereg megérkezett Mohácsra. 16- án Dünnewald és Souches tábornok néhány gyalogos és lovas ezreddel Horvátországba ment. 18- án a bajor választófejedelmi sereg Mohácsról Szekcső felé elvonult, átkelt a hídon, és letelepedett egy szemben fekvő dunai szigeten, a császáriak eredeti helyükön maradtak. 19- én a császári sereg követte a választófejedelmit, és tábort vert ugyanazon a helyen. 20- án a császári gyalogság - amely előző napon nem tudott átkelni - megérkezett a szigetre. 21- én a bajor választófejedelmi sereg ismét elvonult, a Duna túloldalán Péterváradra ment, hogy a hidat lerombolják, majd Temesvárra és Gyulára, hogy elfoglalják azokat a helyeket. Időközben - bár a török sereg szétszóródott 4000 szpáhi és néhány ezer gyalogos Eszéknél, 15 000 katona Péterváradon tartózkodott, a nagyvezír pedig Belgrádban. Úgyhogy kicsi volt a valószínűsége annak, hogy az ellenség még ebben az évben hadjáratot indítana. Közben Eger körül még erős volt a blokád, senki sem tudott bemenni, illetve kijutni, nagy volt az éhség. A Caraffa ezred főstrázsamestere, Doria márki egy ürüt küldött a török parancsnoknak ajándékba. A parancsnok udvariasan megvendégelte az ajándék átadóit, jó borral kínálta őket, s elmondta, be kell vallania, hogy a várban se ürü, se ökör nincsen, a katonák többnyire csak füvet esznek. Mégis máskülönben olyan jól fel vannak szerelve, hogy szükség esetén még 6 hónapig tudnák tartani magukat. Ezt az ezred küldöttei nem hitték el, s úgy gondolták, igazi ostrom esetén a várőrség csak néhány napig tudná védekezni. Közben történt az, hogy Dünnewald tábornok az egy évvel ezelőtt foglyul ejtett előkelő törököt, Iszmail pasát, 7000 dukátért cserébe szabadon engedte. Ügy állapodtak meg, hogy a török ezt az összeget a mostani hadjáratban fizeti ki. így hát a tábornok most levelet kapott az említett töröktől, melyben az kérte, a tábornok jelölje meg számára az időt és a helyet, hogy az ígért összeget átadhassa. Ezt Dünnewald jelentette a lotharingiai herceg őfőméltóságának, és engedélyt kért. Ezután valóban megtörtént a találkozás, a török sok előkelőség társaságában, Dünnewald tábornok lovaskatonák kíséretében jelent meg. A török hálás köszönetet mondott, és nemcsak a 7000 dukátot fizette meg, hanem a tábornoknak egy értékes cobolybundát is ajándékozott, majd mindketten eltávoztak . . .