Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

letti török tábor közelében haladva egy 100 fős ellenséges csapattal találkozott, amelyet megtámadtak, három katonát megöltek és egyet foglyul ejtettek, a többiek elmenekültek. Rabattá tábornok érdemük szerint megjutalmazta őket. A fogoly kivallotta, hogy az ellenség egész seregével Eszéknél átkelt és Baranyavár és Dárda között áll, a császári tábortól 2 órányira, és úgy hiszi, a mieink menekülnek előle. 3- án éjszaka riadóztatták a császári tábort, minden ezred kivonult, de ahogy jobban körülnéztek, egy ellenséget sem láttak. Valószínűleg egy részeg lőtt az elővédekre, s ez okozta a riadalmat. Ezen az estén Scharfenberg tábornok is visszatért seregével, csak egy kapitány maradt vissza 200 katonával. A törökök mindvégig láthatók voltak a bokrok között elrejtőzve és az élelmiszerszállítóknak hatalmas károkat okoztak. A Serau dragonyos ezred 20 bátor katonája élelemért indult, őket is megtámadták a törökök, de olyan hősiesen hárították el a támadást, hogy a törökök alig húsznál többen, ők pedig tizennyolcan maradtak. 4- én őfőméltósága értesült arról, hogy az ellenség néhány ezer lovasa a baranyavári mocsártól elindulva a császári tábortól jobbra Mohács felé halad. Erre megparancsolták a hadseregnek, hogy legyen elővigyázatos, ne küldjenek ki senkit élelemért, míg újabb parancsot nem kapnak. Az ellenség 20 000 janicsárja és szpáhija Péterváradnál átkelt a Dunán. 5- én megtudták, hogy a törökök többszörösen elsáncolták táborukat úgy, hogy lehetetlen hozzájuk férkőzni. 10-én és 11-én a lotharingiai herceg őfőméltósága megindult a sereggel Mohácsról Siklós felé, hogy az ottani ágyúkat, lőszert és legénységet kihozza, és Siklóst lerombolja. 2 napig volt úton. Mikor az ellenség hírt szerzett a sereg elindulásáról, úgy hitte, hogy menekülnek, és 4-5000 lovast küldött a mieink ellen felderítésre és a hátvéd málnájának megkaparintására. 12-én kora reggel érkezett a sereg a Siklóshoz közeli Harsány-hegyhez, és ott találta az ellenséget. A lotharingiai herceg folytatta a menetet Siklós felé, és a jobbszárnnyal egy félórányira volt a vártól. A török teljes erejével a balszárny, a választófejedelem serege felé nyomult. A balszárny egy magaslat mögé húzódva folytatta a menetet. Az ellenség 7-8000 lovassal hátulról, elölről és az említett magaslat irányából is feléjük nyomult, a török gyalogság egy másik magaslaton, vonalainktól 600 lépésnyire ágyúkkal indult előre. A herceg megismételte előző parancsát, hogy folytatni kell a menetet és nem szabad elveszíteni ismét az egész napot, mivel a lovak már régóta nem ettek, nem ittak. Mások ezzel nem értettek egyet, ellenvetésül felhozták, hogy az egész ellenséges sereg rájuk tör. Lajos herceg a sereg mögötti magaslatot akarta elfoglalni, onnan a sereg mögött támadásra készülődő 5-6000 törököt elűzni a továbbhaladás érdekében. Ezt a javaslatot valósították meg, s oly derekasan vitték véghez, hogy az előző táboron keresztül űzték az ellenséget. A bajor választófejedelmi sereg ellentámadásba lendült, és 500 lépésnyire megközelítette az ellenség sáncait, s mindkét oldalról ágyúzás és lövöldözés kezdődött. A magaslaton a törökök fedezve voltak, a mieink csak álltak előttük. Majd a választófejedelem a baloldalon, a herceg a jobboldalon csatasorba állította a sereget. Az ellenség támadása erős volt, de olyan derekasan küzdöt-