Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL
nőtt. Lovasságunk táborába egy német nyelvű röpcédulát juttattak el, mely arra szólított fel, hogy a lovasság óvja és védje magát, mert a nagvyezír szándékában áll, hogy 500 000 fős seregével megtámadja őket és legyilkolja 7 mindannyiukat. Mivel azonban úgy tűnt, a figyelmeztetés nem keresztényektől származik, hanem az ellenség írta, nem hittek neki. Ezen a napon az előzőek után még 1000 katonát vezényeltek a Dráván túlra. 9- én 2 török foglyot hoztak a sereghez, akik azonban csak annyit mondtak, hogy a nagyvezírnek Eszéknél csupán 20 000 katonája van. 10- én az egész lovasság a tüzérséggel és a nehézágyúkkal, az egész málnával együtt megindult - miután a választófejedelem őfőméltósága felvette a kapcsolatot a fősereggel - és 14-én elérkezett a Drávához, majd az egész sereg Valpó felé haladt, és a Dráva egyik ágánál helyezkedtek el. A helyszűke miatt három harcvonalban álltak fel. Csodálkoztak, hogy az ellenség nem zavarta meg az átkelést, amit kevés katonával is könnyen megtehetett volna. Ezen az éjszakán egy csapat horvát katona egy foglyot hozott, aki elmondta, hogy Valpóban csak 500 gyalogost és 50 lovas katonát helyeztek el, akik az eszéki török sereg közelében védekezni fognak. Eszékbe már megérkezett a janicsáraga, és a nagyvezír holnapra vagy holnaputánra várható. 18-án a herceg és a választófejedelem őfőméltósága a sereggel elérte a Kőris erdőt, mely egészen Eszékig húzódik. A várostól másfél órányira voltak. Ügy tűnt, hogy az ellenség (kb. 24 000 fő) a mieinkhez közel, nagyon előnyösen helyezkedik el: jobbszárnyával a Dráva mellett, a balszárnnyal egy erdő mellett, elölről pedig elsáncolva állt támadásra készen. Itt érte találat Heissler generálist a lábán, amikor az ellenség eszéki táborát akarta felderíteni - mintegy 500 lépésnyire volt a tábortól. Az eszéki vár és sánc háromszorosan egymásra épített védelmi rendszer, amely elgondolás valószínűleg francia - és semmi esetre sem török — eredetű. Az árok mély és széles, cölöpsorral van ellátva, közöttük nemcsak több mint 150 ágyú található, hanem 3000 francia is ott tartózkodik. A császári sereg teljes hadrendben vonult az erdő egy szűk útján, és Eszéktől 1 órányi távolságra járt, amikor a rájuk támadó törököket a bozóton keresztül visszaűzték. A császáriak egyre jobban bővítették vonalaikat, olyannyira, hogy ágyúikat az ellenségre irányíthatták, és miután a nehézágyúkat is odavitték, a sáncokat is ágyúzták. A mieink - különösebb veszteségek nélkül - szakadatlanul tüzeltek. 20- án a herceg ismét hadrendbe állíttatta a sereget, melyben a bajor választófejedelem vezette az elővédet, és majdnem teljesen körülvették az ellenség táborát, és tervbe vették a támadást. Az ellenség azonban az eszéki várból nagy károkat okozott a mieinknek; sok közkatona mellett Pálffy Ferenc is ott lelte halálát. Minthogy látták a megközelítés lehetetlenségét, - és az élelemben is hiány volt - szükségesnek tartották, hogy Valpó felé visszavonuljanak. A visszavonulást óvatosan hajtották végre, a választófejedelem őfőméltósága hátvédként utolsónak vonult el seregével. Az ellenség próbálkozott még támadással, de azt visszaverték. 21- én, amikor a mieink az erdőn keresztülhaladtak, a hadrendből kivált egy lovasszázad, akikre rátámadt az ellenség. Ezt a látható veszedelmet a választófejedelem őfőméltósága a legnagyobb bátorsággal hárította el és legnagyobb