Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

mielőtt a császári csapatok hadba szállanának, hogy Siklóst vagy Pécset megtámadják. Gróf Batthyány horvát bán és határőrparancsnoknak

3 megparancsolták, hogy haderejével minél előbb Pécs és Siklósra vonuljon s az említett erődítményekből néhány német tartalékot magukhoz véve az ellenséget akadályozzák meg a hídépítésben. Azonban a Dráva folyó kiöntése s a megduzzadt mocsarak miatt Makár ezredesnek nem sikerült a folyóhoz vonulni. Végre a nagyvezír írása is megkapta a rövid választ, s a császári iratot Caraffa tábornokhoz küldték, hogy az a nála tartózkodó agának kézbesítse. Hogy t. i. a császári felség szívére veszi oly sok ártatlan embernek és alattvalónak vére ömlését, és sohasem fog vonakodni a béketárgyalástól, mégis magas szövetségeseinek bevonása nélkül semmi módon nem tudja magát arra elhatározni, míg a nagyvezír előbb kereken ki nem jelenti, hogy milyen jóvátételt hajlandó a szövetségeseknek adni. Május végén a császári Felség Caprara tábornagynak háborús érdemeinek elismeréséért, a varasdi körzeti főparancsnokságot legkegyelmesebben adományozta és gróf Rabattát tábornaggyá kinevezte. Ezen időben egy csapat huszár Szigetig portyázott és nem talált mást, mint az elővárosban egy házat beteg asszonyokkal, közülük három egészségest elfogtak s a házat a betegekkel együtt felgyújtották. A foglyok elmondották, hogy a szigetiek, nemrég, bizonyos havi pénzt kaptak és a várat egy ostcomra jól megerősítették. Ellenben hír érkezett arról, hogy a nagyvezír az előrenyomuló csapataival Péterváradon áll, ahol a törökök a Dráván egy hajóhidat készítettek, sáncokat húztak és azt elegendő katonasággal megszállva tartották. Említett nagyvezír segítségül egy csapatot Eszékre küldött, mely tatárokból áll, akik a Dráván hidat vertek s átkeltek a folyón. Eger megszállói erős kirohanást intéztek, hogy némely élelmiszert szállíthassanak be. Azonban a huszárok váratlanul megtámadták és megverték őket, több mint 70-et megöltek s egyeseket közülük foglyul ejtettek. Erdélyből az a hír jött, hogy állítólag a törökök az ottani fejedelmet megfenyegették, ha a császári párt Thökölyt emelné e fejedelemségbe. A fejedelem e fenyegetéssel nem törődve, hajlandónak és késznek nyilatkozott a császár előtt kijelenteni, hogy szeretné, ha békekötés által Erdélyt biztosítaná, a török igától megszabadítaná. Június elején a lotharingiai herceg általános szemlére Magyarországra érkezett s csakhamar 6 lovas ezredet Pécs ellen küldött, hogy az ellenséget, mely Eszéknél erősen összevonta csapatait, a Dráván át visszaűzzék, s az itteni oldalon az előző hadjáratban meghódított helyeket minél jobban biztosítsák. Az említett ezredek parancsot kaptak, hogy a horvát csapatokkal egyesüljenek az ellenség tervének megakadályozására. Közben a törökök ismét kirohanást intéztek Egerből, akik ellen Caraffa tábornok Strasser ezredest küldte erős csapattal. A törökök erről értesülvén a várba visszavonultak, kiket a mieink erősen üldöztek, azonban elfogni nem tudtak. Június 4-én Bécs mellett elhaladt sok hajó frank néppel megrakva, s mint hallatszott, a Bajor választófejedelemségből is jönnek utánuk. E napon érke-