Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

küldött, aki jelentette, hogy az ellenség teljes erejével őt támadja, mire őfőméltósága megparancsolta, hogy ismét soronként vonuljanak visszafelé. De ő személy szerint is visszafordult és parancsot adott Souches tábornoknak, hogy a zászlóaljakat a jobboldalról helyezze el a magaslaton. A választófejedelem őfőméltóságához egy segédtisztet küldtek egy szökevénnyel, aki ugyan született német volt, de annyira elfelejtette anyanyelvét, hogy nehezen lehetett őt megérteni. Annyi mindenesetre kivehető volt a szavaiból, hogy az ellenség ismét elsáncolta magát, és hogy kb. 30 000 janicsár van a seregben. Az ellenség közben egyre jobban támadta a baloldalt, oldalba akarta támadni a bajor sereget. Aztán hirtelen hatalmas ordítással rá is rontott. Piccolomini generális a Commercy regimenttel hősiesen fogadta őket. A harc egyre hevesebb lett. A választófejedelem őfőméltósága Lajos herceggel, aki baloldalról segítette őt, előrenyomult. A lotharingiai herceg őfőméltósága a Badeni és Strasszer ezredek előtt, tehát a balszárnytól kissé jobb felé nyomult. A bajor jobboldal hadtestei a választófejedelem őfőméltósága 5 zászlóaljával helybenmaradtak, a bozóton keresztül próbáltak előrehatolni és 4 zászlóaljuk 200 lépésnyire megközelítette azt a sáncot, amelyet az ellenség még nem tudott teljesen kiépíteni. Mindkét oldalról heves ágyúzás kezdődött és az ellenséget sikerült a védőállása mögé szorítani. A lotharingiai herceg a 4 ezreddel, nevezetesen: a Serényi, Steinau, Auersperg és Guido von Starhemberg ezredekkel előrenyomult, személyesen vezetve a katonákat, és az ellenséget - heves tüzelés után - arra kényszerítette, hogy hagyja el a sáncokat. Megkezdődött a törökök menekülése. A zászlóaljak követték a törököket, és a Neuburg ezred, mely a Serényi és Steinau zászlóalj mellett volt, áttört az első és az oldalsáncon és üldözőbe vette az ellenséget. A választófejedelem őfőméltósága Savoyai Jenő herceggel néhány, a tőle balra levő ezreddel ugyanezt tette. A lotharingiai herceg őfőméltósága a gyalogságnál maradt, és az előzőleg megindult lovasságot követte. Az ellenség szakadatlan üldözése folyamán sokat megöltek, különösen a janicsárok közül, akik megpróbáltak védekezni, a bozótban elrejtőzni, de megkeresték és megölték, illetve foglyul ejtették őket. Legalább 2 óra hosszat üldözték az ellenséget, elfoglalva egész táborát, amelyben a lovakon kívül bivalyokat, sátrakat, élelmet, ágyúkat, lőszert és sok értékes dolgot találtak. Több mint 6000 török maradt a harctéren. Sok szpáhi és a tartalékban hátul levő janicsár próbált menekülni, de ezeket is üldözőbe vették, sokat megöltek közülük. Tehát az ellenség egész tábora a kezünkbe került, 62 ágyú, 15 mozsárágyú, lőszer, málha, élelem, sátrak, tevék, ökrök és felsorolhatatlanul sok más zsákmány. A bajor választófejedelem őfőméltósága elfoglalta a nagyvezír sátrát. A nagyvezír sátra sokkal szebb volt, mint amit Bécs ostrománál zsákmányoltak. A választófejedelem őfőméltósága testőrségét állíttatta a sátor elé. A sátorban megtalálták az ellenség egész hadi kancelláriáját, a pénztárat - kb. egyegymillióval. A többi zsákmány az önkénteseké és a tiszteké lett. Az ellenséget Baranyavártól fél órányira üldözték, de a fáradtság miatt nem tudták őket