Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

28- án a császári sereg a Duna mentén Mohácstól egy órányi távolságra letáborozott, de vizet csak kútásással tudtak szerezni, egyébként a takarmány elegendő volt. 29- én a sereg pihent. 30- án a sereg pihent. 31- én a sereg elindult, és Dárdához közel letáborozott. Augusztus 1-én a sereg pihent. 2- án a sereg szintén pihent. 3- án egy részeg altiszt tüzet nyitott az előőrsökre, emiatt riadót rendeltek el, különben a sereg csendben állomásozott. 4- én a sereg pihent, de megtiltották, hogy a táborból élelemért kimenjenek, mert erős török egységek veszélyeztettek. 5- én a sereg pihent. Dünnewald generális megkapta egy korábban elfogott török basa kiváltásáért a 7000 dukátot és más csekély ajándékok mellett egy coboly-bundát. 6- án a törökök riadóztatták a tábort, a császáriak folytatták útjukat Mohács felé. 7- én a sereg Mohácsnál táborozva várt, az ellenségről semmi különöset nem hallottak. 8- án és 9-én a sereg zavartalanul pihent. 10- én elhatározták - mivel az ellenséget nem tudták állásaiból kimozdítani, hogy Siklósról és Pécsről kivonják a helyőrséget és a két helyet lerombolják. A sereg Mohácsról Siklós felé vonult. 11- én a sereg folytatta menetét a Siklóstól egy órányira fekvő Harsányi hegyig. Itt kapták meg a hírt, hogy a nagyvezír másnap csatázni akar velük. 12- én az ellenség serege fél órányira megközelítette táborunkat. Mire a lotharingiai herceg őfőméltósága is elindult, és a sereget hadrendbe állítva, a Harsányi hegy mellett. Siklós felé, egy nagy lerombolt falu templomáig, hoszszában egy félórányi távolságra elnyújtva, 2 vonalban helyezte el. A bajor választófejedelem őfőméltósága a balszárnyat a hegy baloldalán, szintén kettős vonalban állította fel. A serege a szomszédos emelkedőig foglalt állást, tehát a császári sereg vonalaival egy háromszöget alkotott. Az ellenséget egyre jobban lehetett látni a bokrok között, és a felderítők elég közel jöttek, úgyhogy a mieink közül néhányan harcba is bocsájtkoztak velük. A seregnek még a fele sem volt a síkságon, ezért a választófejedelem őfőméltósága a lotharingiai herceghez futárt küldött, hogy tudassa vele, az ellenség egyre több és nagyobb csapattal az ő oldalára vonul. Mind az ellenség, mind a mi oldalunkról ágyúlövéseket lehetett hallani. Noha, a balszárny végére, mindkét harcvonalból, néhány lovasszázadot és zászlóaljat irányítottak a védelem megerősítésére, a herceg őfőméltósága a jobbszárnnyal inkább visszafelé, a magaslatra tartott, hogy a Harsányi hegy fedezze az oldalszárnyat egészen a balszárny elejéig, és hogy frontot alakítson a völgy felé, ahova az ellenség betörni próbált. Werner főstrázsamesternek is megparancsolták, hogy a tüzérség - zászlóaljanként a magaslaton foglalja el a helyét. Minthogy újra csend lett, a lotharingiai herceg őfőméltósága azon a véleményen volt, hogy folytassák a menetet és viszszalovagolt a jobbszárnyhoz. De alig ért oda, a választófejedelem ismét futárt