Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

mint amilyen széles a sánc volt, amely a mocsártól egészen az erdőig tele volt rakva ágyúkkal. A török végre is kénytelen volt összes sáncait, összesen hetet, a legnagyobb sietséggel és zűrzavarban kiüríteni és gyorsan elmenekülni.

2 Azokat a janicsárokat, akik balszárnyunkra támadtak, szám szerint hétezret, bekerítették és igen kevés kivétellel mind elfogták vagy levágták. Sok szpáhit, aki a helyén maradt, a nagy zűrzavarban agyongázoltak. A hátrább álló szpáhi és janicsár csapatok el tudtak ugyan menekülni, ezek közül is azonban 3000 Baranyavár és Eszék között a mocsárba tévedt és megfulladt. Körülbelül ugyanennyit a következő napon a bozótokból és a lápból kergettek ki és koncoltak fel. A törököt első este, részben kimerültség, részben az éj leszállta következtében csak egy óra járásnyira követtük, különben kétségtelenül sokkal nagyobb veszteségük lett volna, amit így is 16 000-17 000 emberre tesznek. Közöttük 10 000 janicsár. Mindez a foglyok nélkül, akiknek a száma 20 000-re emelkedett. De mellette annyi török szökött szét és bujdosott el, hogy a szökevények bemondása szerint az ellenség veszteségét 30 000 főre becsülik. Ez a nagy török vereség, amire nem igen akad példa, nem volt olcsó a keresztény oldalon sem. Mintegy hétszázan életüket vesztették, köztük Ligneville gróf, a Commercy ezred parancsnoka a legelőkelőbb. Ez az ezred maga 200, a Savoyai ezred pedig 100 embert veszített, mert az ellenség dühe a balszárnyon legjobban ezeket érte. Rajtuk kívül három kapitány, tizenhárom altiszt maradt a csatamezőn. A fiatal gróf Zinzendorf lábát egy ágyúgolyó vitte el, ő is meghalt.

3 A sebesültek között, akiknek a száma mindössze 300, találjuk, mint már említettük a bajor herceget, Commercy herceget, akinek jobb vállán egy lándzsa ejtett súlyos sebet, azután egy őrnagyot és még pár tisztet. Hogy a 3 órányi területen fekvő török táborban a keresztény csapatok gazdag és értékes tárgyakban mit találtak, azt nem lehet megfelelően leírni. Körülbelül 5 millióra értékelik a zsákmányt és a legmagasabbtól a legutolsóig nem maradt senki, aki ne kapta volna meg a magáét. A muskétások a dukátokat és a pénzeket kalapszámra hordták el. Még a gyermekek és az asszonyok is pénzben és drágaságokban annyit kaptak, hogy el sem bírták cipelni. Hogy a nagy ide-oda menetelés és harc következtében beállott nehéz fáradalmakat a harcosok elfelejtsék és lelkileg alaposan felüdüljenek, egymás között nagy mulatságot rendeztek és bár egy pint bor 1 rajnai tallérba került, német szokás szerint derekasan felöntöttek a garatra. A bajor herceg és serege, egész nap állandóan a balszárnyon az ellenséggel közvetlen harcban állott, első volt a csapatok között, amely betört a török táborba. Ezért tehát egy előkelő pasának és a nagyvezírnek sátrát kapta meg, amelyhez hasonlót még senki sem látott. Ezt, az elfoglalás után azonnal őrséggel vette körül és ugyanazon este több tábornokkal együtt ott ütötte fel szállását. Ezen sátornak 14 tornya van, mindegyiken rézgombbal. Olyan mint egy kastély, magas és belül értékes török munkával díszítve. A hálószoba és a benne levő ágyak a legfinomabb arab arannyal vannak kihímezve. Több sátorral együtt spanyolfallal volt körülvéve. Egy ilyen sátrat sokan 50 000 rajnai tallérra becsülnek. Benne a herceg megtalálta a nagyvezír ingóságait, a ha-