Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

éjszakát levélírással és jelentések készítésével töltötték. A császári Fenségnek Bécsben még aznap futár vitte a hírt Jenő herceg személyében. Másnap, az éjszaka elkészített leveleket futárok vitték, benne a győzelem hírét: Gabrielli márki Rómába, Chevalier Beauvau Franciaországba, Sartori ezredes Münchenbe, Schaffouville Kölnbe. 13-án nem csak a mocsárban és bozótban rejtőző törököket kutatták fel, akiket agyonlőttek vagy fogolyként elszállítottak, hanem újra a menekülő ellenség után indultak, amelyhez egy 4000 fős hadtestet - főleg dragonyosokat - vezényeltek ki, akik Dárdáig, majd az eszéki híd végéig nyomultak előre. Törököt már nem találtak, de hírül hozták, hogy a menekülők olyan tömegben és pánikban nyomultak a hídra, egymást lökdösve és sodorva a Drávába, hogy a híd leszakadt egy ponton alattuk és sok százan a nagysodrású vízbe fulladtak. Ezt nemcsak az 1700 fogoly erősítette meg egyhangúlag, hanem a menekülőktől szinte folyamatosan érkező szökevények is, akiket alig őriztek a pánikszerű menekülésben. Ugyanezek a foglyok és szökevények azt is elmondták, hogy a török seregből - amelyben több mint 30 000 janicsár volt - legfeljebb 6000-7000 tért vissza. Könnyű tehát a számlát elkészíteni arról, hogy milyen nagy volt az ellenség vesztesége. Nagyon sok halott maradt a csatatéren, de nagyon sokan fulladtak menekülés közben a Drávába, másokat, legalább háromezret, menekülés közben a mocsár, ingovány lepett el. A súlyos veszteségüket mutatja a holttestekkel sűrűn borított utak, gázlók, útszűkületek, ahol a menekülés lelassult. A nagyvezír állítólag egy rossz hajócskán menekült lefelé a Dráván. Egy másik hajót annyira túlterheltek a török előkelőségekkel, hogy hamarosan az indulás után elmerült. A megmaradt török seregben nagy zavar uralkodott, a sereg egy része teljesen szétszóródott, mindenüket elhagyva üres kézzel menekültek. A Mindenható - aki szemmel láthatóan a keresztényekért küzdött - ezzel a nagyszerű, páratlan győzelemmel áldotta meg a császári és keresztény haderőket. Hogy méltó köszönetet mondjanak Istennek, 14-én, a nagyvezír sátra előtt Te Deum Laudamust énekeltek és az összes ágyúkból háromszor sortüzet vezényeltek, köztük a törököktől zsákmányolt lövegekből is. Az egész tábornoki kar, a lotharingiai hadsereggel az élen gratulált a bajor választófejedelemnek, őfőméltósága személyes helytállásához, Lotharingiai herceg őfőméltósága is elismerte, hogy a nagy győzelem a bajor választófejedelem őfőméltóságának, a nagy Miksa nemeslelkű helytállásának volt köszönhető. Ezt a herceg a császárhoz írt levelében külön kihangsúlyozta, abban kizárólag a választófejedelem őfőméltóságát, mint a győzelem fő kivívóját dicsőítette. Isten tartsa meg ezt a hőst és emelje tovább a kereszténységet. (Nyomtatvány) GLA P 46. sz. 46/3560-1687