Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

vonuló oszlopainkat. 100 000 fős

4 egész seregével a balszárnyunkra támadt minden oldalról, egy közeli magaslaton állást foglalt, miközben 5000 janicsár szakadatlanul lőtte a mieinket. A kétoldali támadás és ágyútűz délután 3 óráig tartott. Közben azonban a választófejedelem őfőméltósága úgy határozott, hogy a lotharingiai herceg őfőméltósága segítségével, néhány császári ezreddel megerősítik a bajor sereget, mint a hadsereg balszárnyát, s megtámadják az ellenséget, amit hamarosan leírhatatlan bátorsággal meg is indított. Saját magas választófejedelmi személye, rettenthetetlen bátorsággal vezényelte a zászlóaljakat és a lovasszázadokat, akik a választófejedelem személyes jelenléte és hatékony buzdítása mellett, hatalmas lendülettel és teljes erővel, megtámadták a török sereget, kemény és véres küzdelem után megtisztították a terepet, majd a hátráló ellenség után nyomultak, amely a hátamögött készített silány sáncai mögé húzódott. A táborukhoz vezető szűk térségen, amelyet egyik oldalon áthatolhatatlan erdő, másik oldalon a Karasica folyónak több mint ötszáz lépés széles mocsaras árterülete határolt, a janicsárok és a tüzérség összezsúfolódva igyekezett védeni. A mieink mindezzel nem törődve, a hősies Miksa sürgető buzdítására, aki maga járt legelöl az egész balszárnnyal, - noha a török megszakítás nélkül ágyúzott - hihetetlen gyorsasággal az ütegek közé nyomult. Rettenthetetlen bátorsággal áttörték a hevenyészett sáncok első vonalát, és az ellenségnek nagy veszteséget okozva, kiűzték őket állásaikból. Ezután a törökök egy nagyobb sáncba fészkelték be magukat,

5 de itt sem tudták sokáig tartani magukat, innen is kiűzték őket. A rájuk támadó keresztény sereg teljes zavart és pánikot okozott soraikban, menekülésre késztettek mindenkit. Az egész táborukon keresztül üldözték őket, nappal és a hold fényénél, miközben lovaik teljesen kifáradtak. Nem csak az említett teljes tábor - amely majdnem akkora volt mint a Bécs melletti - hanem a tüzérség 100 ágyúja és 12 mozsárágyúja, a teljes lőszerkészlet, málha, élelem, élelemtartalékok, kerültek mindenestül leírhatatlan mennyiségben a mieink kezébe. Az ellenség több mint 8000 halottat számlált, akik harc közben estek el, vagy a mocsárba fulladtak. A bokrok között megbúvókat és az onnan menekülő lovasságot nem tudták azonnal mindenütt megsemmisíteni, de követték őket.

ü Ezzel szemben a csata során a mieink csak néhány száz katonát vesztettek. A halhatatlan dicsőségű bajor választófejedelem őfőméltósága bal kezén megsérült egy janicsár golyójától, de hála a Magasságosnak, sebesülése nem volt veszélyes; Commercy herceg azon a napon, amikor a bajor választófejedelem seregéhez csatlakozott, egy kopja ejtett sebet a vállán, a fiatal Zinzendorf grófnak a lábát egy ágyúgolyó szakította le." A választófejedelem őfőméltóságáé lett a nagyvezír pompás sátra, amely egy impozáns kastélyhoz hasonlított, s alapterülete negyed mérföld volt, a benne lévő ingóságokkal és más dolgokkal együtt. Többek között a török hadi kancelláriája, közöttük különféle nyelvű levelezésekkel, különösképpen sok levél volt közöttük Apafi fejedelemtől. Az egész választófejedelmi vezérkar a nagyvezír sátrában gyűlt össze és az