Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

JELENTÉS A KERESZTÉNY HADSEREGNEK AZ ÖRÖKÖS ELLENSÉGGEL SZEMBEN A SIKLÓS MELLETTI HARSÁNYI HEGYNÉL KIVÍVOTT NAGYSZERŰ GYŐZELMÉRŐL A Baranyavár melletti bajor választófejedelem táborából 1687. augusztus 14-én Miután a keresztény hadsereg Eszék alól visszavonulva sikeresen átkelt a Dráván és megindult Mohács felé, a török nagyvezír egész tüzérségével és több hadtestével még az éjszaka seregünk nyomába indult. Dárdától nem messze, Baranyavárnál tábort ütött egy szűk szorosban, amelyet jobboldalról mocsár, baloldalról pedig sűrű bozótos védett. Török szokás

1 szerint, úgy sáncolta el magát, hogy nehezen lehetett őket megközelíteni, megtámadni pedig nagy kockázattal járna. A mi seregeink aggodalommal táboroztak a Mohács alatti mezőn. Szerettek volna továbbnyomulni Mohácstól Siklós és Pécs irányába, de most az ellenség karjaiba futottak volna. Ekkor a tábori haditanács azt a döntést hozta, hogy Siklósról és Pécsről mind a helyőrséget, mind az ágyúkat és lőszert ki kell vonni és ezeket a várakat le kell rombolni.

2 Augusztus 10-én ezért a seregünk megindult Mohács melletti táborából és a lotharingiai herceg őfőméltósága a hadsereg jobbszárnyával Siklós irányába kezdett menetelni. A bajor választófejedelem őfőméltósága pedig a parancsnoksága alatt álló balszárnnyal megfelelő hadirendben követte. A menetelést nagy gondossággal megszervezett elővéd és előőrsökkel folytatták másnap, 11-én is, az ellenséggel körülvéve, amely minden módon megpróbálta ezt mind a jobb-, mind a balszárny állandó zavarásával, kisebb támadásokkal, megakadályozni. A seregek azonban óvatosan, jól kivédve e támadásokat eljutottak a Harsányi hegyig, ahol éjszakára megálltak, jól megszervezve az őrséget minden támadási eshetőséget figyelembe véve.

3 Másnap, 12-én Szent Klára napján, tovább vonult a sereg Siklós felé; elöl haladt Lotharingiai Károly herceg őfőméltósága a jobbszárnnyal. A törökök rögtön rátámadtak az erdőből és állandóan tüzelve megpróbálták az előrenyomulást megállítani. A bokrok között rejtőzködő török csapatok, egész hadtestükkel, a bajor választófejedelem által vezetett balszárny ellen fordultak. Amint ez a balszárny, a védelméül is szolgáló erdős terepről kiért és kb. 300 lépésnyi széles rés nyílott, a legjobb és legválogatottabb szpáhik közül 12 000 főből álló hadtestük nagy erővel, gyors vágtában átnyomult e résen és a két oszlopban vonuló seregünk balszárnyát oldalba támadta, hogy egységeinket elszakítsa egymástól. Azonban a bajor választófejedelem őfőméltósága előrelátó és bátor intézkedéssel ezt megakadályozta. Ugyanolyan gyors iramban űzte vissza a törököket, mint ahogy azok rájuk törtek. Nem sokkal ezután az ellenség újra megpróbálta teljes erejével áttörni a szilárd rendben rendíthetetlenül