Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
bajoroktól megtudta, hogy a választófejedelem katonái nem állják olyan jól a tüzet, mint a régi császári ezredek. A törökök a bajorokat halomra akarták gyilkolni, közben a választófejedelem fogságba esett volna; az ő szabadsága árán akartak előnyös békét kötni Lipót császárral. Az augusztus 11-én napközben és 12-én reggel végrehajtott török hadmozdulatokat a fentiek figyelembevételével elemezve az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a török hadvezetőség a Harsányi hegy alatt csapdát állított a keresztyén hadseregnek. A tervük szerint a saját hagyományos harcászatuk minden előnye érvényesülhetett volna. A Kistótfalunál elsáncolt törökök feladata a kifárasztottnak hitt keresztyén hadsereg visszakényszerítése volt a Harsányi hegy alá. A törökök terve azonban nem vált be. Miksa Emánuel és Badeni Lajos bajor és császári ezredei a segítségükre küldött német birodalmi segédcsapatokkal, horvátokkal, valamint az egész Európából jött önkéntesekkel a lesből támadó ellenséget visszaverték. A „bajorok" körülzárására kitervelt „harapófogó" élei mégcsak közel sem juthattak egymáshoz. A nagyharsányi csata Augusztus 12-én napkeltekor a császári és a bajor hadsereg tábort bontott, utána két vonalba fejlődve 5 óra körül megindult keletnek, Villány felé. A vonalba fejlődött hadsereg harci készültségben menetelt, hogy a hirtelen támadó ellenséggel azonnal felvehesse a harcot. Ilyen esetben a két vonal leállt, az ellenséggel szembefordult és a gyalogosok, akiknek az egységei a lovassággal váltakoztak, máris tüzelni tudtak az első vonal első sorából. A gyalogos század kétharmada muskétásokból állt, egyharmada pikásokból. Az utóbbiak helye középen volt, a muskétások szakaszai négy oldalról közrefogták őket. Harc idejére a négyzet kinyílt, a muskétások három sorban, egymás mellett álltak. Amikor az első sor leadta a sortüzet, a harmadik sor mögé lépett tölteni, közben a második sor tüzelt, majd lépett hátra az első mögé; ezután a harmadik sor következett, és így tovább. A katonai szakirodalom szerint" 1 "' a jól kiképzett gyalogos akár ötször is tudott lőni percenként. Egy ilyen egység tűzereje felért az első világháborúban lovasrohamokat visszaverő gépfegyverével. Ennek a teljesítménye is 300-500 lövés volt egy perc alatt. A két vonal létszáma nem volt egyenlő. Schnagl adatai alapján számolva az első vonalban 40 ezer ember vonult; közülük 18 és fél ezer császári katona, valamint 2 ezer felső-rajnai és sváb segédcsapatos a lotharingiai herceg alá tartozott. A bajor választófejedelem katonái közül 20 ezren mentek az első vonalban. A második vonal ugyanolyan hosszú volt, mint az első, de ott csak feleannyian vonultak. A második vonal első negyedét 4 és félezernyi összlétszámú császári egységek képezték. Az utolsó negyedben 6 ezer ember vonult. A választófejedelem bajor és császári alakulataiból állították ki őket. A második vonal két középső negyedébe sorolták be a mintegy 9 ezernyi összlétszámú
