Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

A BAJOR VÁLASZTÓFEJEDELEMNEK 5 természetesen sok erénye van; nem unatkozna soha a háborúban, ha mindennap harcolni lehetne. A csatáro­zások szórakoztatják. Bár nem tábornoknak való, összecsapásokban nem vesz részt szívesen. Értene a hadjárat vezetéséhez is, ha hajlandó lenne ehhez alkal­mazkodni, de eddig úgy tűnt, hogy csak annyit szeret belőle, ami eleve is tet­szett neki: a harcok, csetepaték, a csapatokat látni, amint menekülnek, meg­szerezni egy-egy magaslatot stb. A győzelem és a győzelem gyümölcseit lesza­kítani kívánja, minden egyebet a tisztjeire hagy és szinte soha nem avatkozik a hadsereg dolgának egyetlen részletébe sem. Kevés ügyeimet fordít a csapataira, büntetés, illetve jutalom nélkül hagyva azokat, akik rosszul, illetve jól szolgálják és kevés, vagy inkább semmi figyel­met nem tanúsít a haditervek iránt, a hadvezetés és a háború vége iránt. Mind­ennél jobban szereti a saját örömeit, minden olyan dologtól és gondtól tart, aminek nem az a célja, hogy egy hölgyet meglátogasson, vagy meghódítson* Semmibe veszi mindazt a pénzt, amit azoknak osztogat, akik pénzügyeit irá­nyítják, de megbecsüli azt, ami a zsebébe kerül. Végül is van bátorsága és szelleme, s nagy ember lehetne, ha akarna, de az akaratában kételkedünk. BADENI LAJOS HERCEG igazi harcra termett ember, szereti a mestersé­gét, s minden figyelmét ennek szenteli: nagy bátorsága van, a csatákban elég világosan lát, elég cselekvőképes, éber, van elképzelése a csapatok elrende­zésére, szorgalmas, mindig lovon van, a legalkalmasabb arra, hogy nagy tá­bornok váljék belőle, ha az elbizakodottság nem rontja el, mivel kevéssé hall­gat a tanácsokra, s ha azok követésére kényszerül, csak sokkal később teszi, és soha anélkül, hogy valamit ne változtatna rajta, ami azt bizonyíthatja, hogy csak tőle származhat; olyannak akar feltűnni, mint aki könnyed, de erősza­kos mindazokkal, akik nem engedelmeskednek neki vakon, kevéssé igazsá­gos a büntetésben és a dicséretben. Nemigen képes udvarias tormákra, még az udvarban sem viselkedni, minthogy szabadosan és nyersen beszél a miniszte­rekkel is. Végül is rendelkezik mindazokkal az előnyös tulajdonságokkal, ami méltán teszi alkalmassá, hogy egy nagy hadsereget vezessen, és hogy az irigy­séget legyőzve, megbízzák majd azzal. CAPRARA GRÓF nagybátyja, Montecuccoli támogatásával haladt előre a katonai pályán. Minthogy szerencséjét csak a háborúban csinálhatta meg, kü­lönböző helyzetekben tett bizonyságot a bátorságról, amire szüksége van egy szerencsét csináló férfinak. Egyébként a haditanácsban a véleményei mindig olyanok, hogy ne kockáztassanak semmit, és óvatossággal téliek, amelyet azoknak a félelme táplál, akik csak érdekből bátrak. Anélkül, hogy maga ész­revenné, hogy a félelem ösztönzi őt, mindig meg van győződve arról, hogy a halogatás taktikája a legjobb. Az a meggyőződése, hogy a miniszterekkel jó viszonyban kell lenni, a legkevésbé se tartsanak tőle, és ne keltsen gyanakvást egy tábornokban sem. Szereti nézni, amint kifosztanak egy török tábort, és maga is kiveszi részét e szórakozásból. 3 Miksa Emanuel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom