Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL
ke tábornok 6 és Savoyai herceg öt-hat lovasszázad élére állt, és közel két óra hosszat üldözték az ellenséget. Táborukat az első sánctól félmérföldnyire találtuk. A mocsarak közt volt, igen keskeny, száraz helyen. Créqui márki, Kurland herceg, Marteau gróf, d'Héron és én léptünk be elsőként a nagyvezír sátrába, amelyek előterében szépen elrendezve sorakoztak a kincsesládák. Jól láttuk, hogy igen jelentős vagyon volt ott, de senki nem gondolt arra, és másutt is voltak belőlük bőségesen; biztos, hogy a zsákmány igen figyelemreméltó volt. A nagyvezír sátrai egyedülállóan csodálatosak és az ezüstön (pénzen) kívül igen gazdag pipákat is találtunk itt. Megtettük, amit lehetett, hogy megmentsünk egy embert, aki vezérnek mondta magát, bár nem a nagyvezír volt. Nehéz volt mégis a német lovagokat megakadályozni abban, hogy megöljék. Baranyavárig üldöztük őket. Mintegy hétszáz lépésnyire vonult tőlünk a lovasság, amelyet teljesen szét lehetett volna verni, mivel igen szűk terepen húzódtak vissza, de Dünnewald tábornok, akit azért küldtek, hogy Dárda felé a visszavonulást megakadályozza - mivel nem volt kellően tájékoztatva az útról, és minket, akik egész közelről szorongattuk őket, nem követtek eléggé - így még ez egyszer megmenekültek. Azt mondják, igen jelentős azoknak a száma, kik a Drávába fulladtak, amikor át akartak kelni rajta. Végül a janicsárok mészárlása nagyon nagy volt, 6000-7000 halottat számoltak a csatatéren. Kevés fogoly van, hatvanöt ágyú, nyolc mozsár és az egész török tábor a zsákmány. Néhány fogoly azt mondta nekünk, hogy a nagyvezír az utolsó pillanatig a sáncvonal mögött volt; megtaláltuk azt a helyet, ahonnan parancsait osztotta, ugyanis nagy számú levágott fejek voltak itt, azoké a keresztényeké, akiket a törökök a csatában megöltek, és a lába elé vetettek. Nem lehet eléggé dicsőíteni a választófejedelmet, aki könnyebb sebesülést szenvedett reggel, mégis végig harcolni akart. Lotharingiai méltósága kevésbé tűnt tettrekésznek, de kevésbé volt lehetősége is, mivel szárnyának helyzete nem tette lehetővé a támadást. 1 A csatározások alatt is elég sok embert elvesztettünk. Neves emberek közül csak Ligniville grófról és a sebesült Commercy hercegről tudok; néhány lovas és dragonyos kapitány, Zinzendort gróf súlyosan megsebesült. íme Uram mindaz, ami történt ezen a nagy napon, mely a törökökre nézve igen gyászos volt. Nem kétséges, hogy nagyon nagy számú janicsárba került nekik. Két napig a csatamezőn táboroztunk, már küldtünk hírnököt Bécsbe, aki visszatérve tudatja majd velünk a további haditervet. Ami engem illet, azt hiszem, hogy ez az örvendetes siker a békét sietteti olyan formában, ahogy a császár óhajtani fogja, mivel a törököknek semmilyen segélyforrásuk nincs, s így semmilyen feltételt nem utasíthatnak vissza. Nem lehet eléggé dicsőíteni néhány vezérG Báró Nikolaus Bielke. Itt Bielcke, Bielk váltakozik. 7 Villars minden lehetőséget megragadott, hogy a fővezér érdemeit halványítsa. Mint francia titkos megbízott, aki a király hű alattvalója, nem is tehetett másképpen. E mentalitásból erednek ellentmondásai is.
