Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

a bátorságot, hogy megmondjam a választófejedelemnek, hogy a helyzetünk nem előnyös, ha a csapatok úgy maradnak, ahogyan táboroztak, ugyanis így az egész oldalunkat az ellenségnek nyújtjuk. Kevéssel később Lotharingiai Károly őméltósága megérkezett és kiadta a parancsot új hadrend alkotásra, majd szárnyához vágtatott és a lovasságát előrevonta, és az erdő és mocsár közti területen álltak csatarendbe, s így az ellenséget szemben lehetett várni, és megakadályozni, hogy megszerezzen egy magaslatot, ami igen előnyös lenne a számára. Eközben eléggé élénk csatározás folyt. Meg kell hagyni, hogy a törökökön kívül senki nem ért ehhez a harcmodorhoz jobban. Azt mondják, kétezer kiválasztott tisztről van szó, akik egységes szellemben harcolnak. Ha meghátrálunk előlük, egy pillanat alatt ezerkétszáz-ezerötszázán teremnek ott, hogy erőteljesen lőjenek. Mihelyt egy csapattest megállítja őket, szétválnak, még két ember sem marad együtt, s az akció végén látszik, hogy sok harcosunkat elfogtak és megöltek, ugyanakkor mi élve senkit nem fogtunk el, csak néhányat megöltünk. Vannak köztük olyanok, akik meghatározott feladatokat hajtanak végre, és akik egyedül jönnek, hogy azokra, akik a csapataink vezetőinek látszanak, lándzsát hajítsanak. De hogy a saját akcióink elbeszéléséhez visszatérjek, Styrum ezredét sebes vágtában előreküldték, hogy az ellenséget kiűzzék az erdőből és arról a területről, ahol az ütközetet megvívni akartuk. Elhagytam a Választófejedelmet, hogy megnézzem, mit fog csinálni Styrum ezrede, és vajon ellenállásba ütközik-e? Ahogy a síkságon átmentem, hirtelen mintegy kétszáz harcosunk között találtam magam és öt-hatszáz főnyi ellenség lőtt bennünket. Meg akartam őket állítani, de rohantak előre, egy pillanat alatt már is a hátvédnél találtam magam. Ahogy Styrum ezrede megszerezte az erdei részt, a választófejedelem csapatai csatlakoztak hozzá és rohammal elfoglalták a magaslatot, ahol az ellenség közül egy főtiszt megsebesült. Közel száz embert láttunk, akik azonnal körülvették és elvitték. Majd kevéssel később észrevettük, hogy a csapataik kezdenek visszavonulni. Azt hiszem, veszély nélkül vissza lehetett nyomni ezt a hadtestet, mely elég jelentős volt, s igen nehezen tudtak volna visszavonulni a szorosokon keresztül, amely a hadseregük zömétől elválasztotta őket. Először az volt a választófejedelem szándéka és őméltóságáé is, hogy üldözik őket, de később megváltoztatták elhatározásukat és parancsot adtak a második vonal csapatainak a visszavonulásra. Délután két óra felé a többiek is követték őket, így öt óra körül a mohácsi táborba értünk. 7-én itt maradtunk; a legeitetőket az ellenség nem támadta meg. Mantovai herceg a Lotharingiai Károly őméltósága táborába érkezett 35-40 emberrel, minden hadfelszerelés nélkül. Ugyanaznap eljött meglátogatni a választófejedelmet. Ma elég jelentős számú lovat és szolgát vesztettünk el a legelőn, amit továbbra is nagyon nehéz megakadályozni. A bécsi haditanácstól megérkezett a parancs, ami a további terveinket elrendezi. De minthogy ezek csak feltételesek, úgy tűnik, hogy a tábornokok az itteni helyzet és az ellenség ereje szerint fognak dönteni, mivel Bécsben ezt egyáltalán nem ismerhetik. MÉM. DE VILLARS. 366-368. P.