Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

valami erődítmény, mely jobban kiemelkedett, mint a vonal többi része. Balszárnyuk egy áthatolhatatlan erdőre támaszkodott. Az egész védővonaluk mentén gyalogság helyezkedett el végig két sorban, és jobb oldalt három nagyon nagy csapattest látszott. Bal oldalt és középen, valamint a hadtestek között rendezetlenül sok lovas volt. Emögött nagyon díszes és különböző színű sátrak. Egy, szabad szemmel nem jól látható magaslatot elfoglaltak, nekünk alig hagytak térséget arra, hogy hadrendbe állhassunk; néhány tisztás terült el öt-hatszáz lépésnyire az erdőben. Minthogy egy elsáncolt hadsereg megtámadásához, mely lehet, hogy a mienkénél erősebb, teljes csatarendben kellene felvonulnunk, de ez teljesen lehetetlen volt a terep miatt; az összes tábornok azon a véleményen volt, hogy vonuljunk vissza úgy, ahogy jöttünk. Néhányan azt javasolták, próbáljunk meg a Dunáig előrenyomulni, és az ellenség öszszeköttetését Belgráddal megakadályozni. De minthogy ezzel egyidejűleg minket Budától választhatnak el, visszatértünk hát az egyetlen követhető tervhez, a visszavonuláshoz. Ezt ugyanúgy hajtottuk végre, mint az idemenetelést. Tehát a jobbszárny ment elöl és a választófejedelem volt a hátvéd. Reggel óta Lotharingiai Károly herceg kezd balra visszavonulni ; ezt megelőzően már látható volt, hogy az ellenség felderítői gyakran felbukkannak, kémlelve, hogy mit szándékozunk tenni. Két-háromezer lovassal rátörtek három-négy zászlóaljra, akik előtt azonban spanyol töviseik voltak. Puskalövésnyire megközelítették őket, de mivel ezek a zászlóaljak így fedezve voltak, az ellenséget visszavonulásra kényszerítették. A nap hátralevő részében lovasságuk különböző helyen kísérelt meg támadást és több helyen janicsárok is tüzeltek a vonuló lovasszázadainkra és hatvan főből álló kisebb hátvédünkre. Este kétszer jöttek hangos kiáltozással, hogy a hátvédünket képező zászlóaljakat lőjék. De a viszonttüzelésünk, amitől igen féltek, mindig megállította őket, így a visszavonulásunk sikeresen zajlott le. Eközben, minthogy két és fél napig ágyútüzük alatt voltunk, néhány embert elvesztettünk. Van olyan ezred, ahonnan ötven lovast megöltek a négyszáz szegény horvát lovast nem számítva. Az ellenség tegnap bukkant fel, és még ma is feltűnt az utóvédünknél, amit bátran megtehetnek, hiszen látható, hogy nem akarunk visszafordulni. íme mindez, ami négy napja történt. Mivel a törökök ez alkalommal több ügyességről tettek tanúságot, mint az előző hadmozdulatokban, elterjedt a hír, hogy az öreg Person márki,'

1 aki korábban a herceg úr alatt szolgált, vezeti a nagyvezír hadseregét, akinek a szultántóP az a parancsa volt, hogy mindenben a márki tanácsait kövesse. Át fogunk kelni a Dráván. Kicsit aggódtunk, hogy az ellenség, akinek Eszéknél hídja van, esetleg egy hadtestet küld ellenünk, hogy megakadályozza az átkelésünket. Egy kicsit is éber vezetés nem mulasztotta volna el ezt a lépést, de az öt éve vesztesek kihagyták ezt a lehetőséget is. 2 Villars jelentésében utalt arra, hogy a márki már nyolc éve halott. Így ez álhír volt, de minden naplóban és jelentősebb dokumentumban utalást találunk arra, hogy a tüzérség között és a védelmi vonalak építésénél francia csoportok tevékenykednek. 3 IV. Mohamed.