Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

BADENI LAJOS JELENTÉSE LIPÓT CSÁSZÁRNAK A DUNASZEKCSÖI TÁBORBÓL A NAGYHARSÁNYI ÜTKÖKZETRŐL Leg fényességesebb, Legkegyelmesebb, Császár, Király és Úr! Felséged előtt ismert, hogy seregei a Drávától való visszavonulás után milyen helyzetben voltak és milyen eshetőségei voltak az ellenség szemszögéből nézve, mindez kétségtelenül a Lotharingiai Herceg és mások beszámolójából Felséged előtt kegyesen tudott. Ebből nekem tudomásomra jutott, hogy e hónap 9-én Siklós és Pécs lerombolását határozták el, mert azt hitték, hogy a nyáron másutt kezdeményezett hadmüveletek és a seregek egymástól való távolsága miatt azok nem tarthatók meg. 10- én ténylegesen megkezdték a vonulást a Harsányi hegy felé, mely egy mérföldre van Mohácstól. Annak ellenére, hogy ebben az időpontban a hadihelyzetünk mindenképpen veszélyezettnek látszott, mégis a Mindenható, Felséged igaz fegyvereit váratlan, tökéletes győzelemmel áldotta meg, s annak becsületét győzelemmel koronázta, azonfelül nekem azt a szerencsét nyújtotta, hogy e vállalkozásnál elejétól-végéig beosztásom alázatos kötelességteljesítésével részt vehettem. Császári Felséged előtt a magam részéről nem kívántam elmulasztani, Felséged elé tárni mindazt, amit láttam és tapasztaltam. 11- én kivonultunk a fentemlített táborból a Harsányi hegy lábáig. Menetelésünk közben felbukkant az ellenség 4-5 ezres lovassága, amely ellen a császári sereg jobbszárnya és az elővéd egy bizonyos elhagyott, romos templomig nyomult előre. Miután azonban a lovasságuk harcra kényszeríthető nem volt, a mieink rendezett menetben visszatértek a császári táborba. Ekkor semmiféle különösebb veszteséget nem szenvedtünk, kivéve néhány horvát lovast, akik túl közel mentek az ellenséghez, és a követő, előírás szerint előrenyomuló császári seregek - a közbeeső szorosok és csalitosok miatt - nem tudtak kellő gyorsasággal segítségükre sietni. Ezért a horvátokat visszaszorították és néhány közülük odaveszett. Az ellenség ellenben mindkét oldalra kiterjesztette harci vonalát, az őrséggel és a többi odaérkező csapatainkkal egész nap szüntelenül hadakozott, egy alkalommal önkénteseinket és a szétszóródva portyázó lovasainkat egészen a táborunkig kergették vissza, úgyhogy könnyen baj történhetett volna, ha a bajor választótejedelem az 1500 tőre tehető sereget vissza nem szorítja. 12- én arra szántuk magunkat, hogy a hadsereg Harsány hosszában nagy felvonulással elérje Siklós vidékét. A Lotharingiai herceg a jobbszárnnyal iél órával előtte ott volt, a balszárny ill. a Választótejedelem serege még alig készült tel az elvonulásra, és az utolsó svadrony még a táborhely melletti ma-