Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
logságával és lovasságával nem akar frontális ütközetbe bocsátkozni. Az Eszéktől délre kiépített, 17 km hosszú, elsáncolt török arcvonal 88 nyugati szárnya a Dráva kiterjedt mocsarára támaszkodott, a keleti szárny pedig a folyó torkolatán is túl húzódó erdőségre. A török hadsereg zavartalan ellátását a dunai hajóhad biztosította. Az említett erdőség és a túlsó parti mocsarak védelmében a szállító hajók akadálytalanul feljuthattak az eszéki kikötőbe. Tekintettel arra, hogy Szulejmán nagyvezér okult Sejtán Ibrahim két évvel korábban Esztergom alatt vallott kárán, Lotharingiai Károly haditanácsa, mint a hadinapló is írja, három lehetőség között választhatott: 1. ) Megtámadják a törökök sáncait. Ezt meg is kísérelték, de a fergeteges ágyú- és puskatűz megállította őket. 2. ) A török hadsereg folyami utánpótlását a Drávát övező erdő és mocsár miatt nem akadályozhatták meg. Lotharingiai Károly erről személyesen is meggyőződhetett, amikor a Drávához vezető utat kereste az erdőben. Azt a kalandos tervet is el kellett vetniük, hogy a Dunán akadályozzák a török hajók útját. 3. ) A legelfogadhatóbb lehetőség a visszavonulás volt. Ebben az esetben az eszéki győzelemtől elesett nagyvezér rákényszerül majd a keresztyén hadsereg követésére és előbb-utóbb nyílt csatára lehet bírni. A tábornokok tanácsa is az utóbbit fogadta el, annál is inkább, mert a hadseregük, mint Bonomo írja, már negyven órája állt a nyílt terepen víz és kenyér nélkül. Az utánpótlás hosszú vonala megszakadt, még az Oldra leúsztatott drávai hajókról sem kaptak élelmet. Eszék alatt csak annyi kenyér jutott a katonáknak, amennyit a markotányosnőktől nagy pénzen megvehettek. A visszavonulást július 20-án hajnalban kezdték el. A Karasicától délre vezető úton vonultak visszafelé is. Elől a császári ezredek meneteltek, őket a bajor lovasság követte és a bajor gyalogság volt a hátvéd. Az elbizakodott törökök a keresztyének visszavonulását menekülésnek hitték és vagy öt-hatezernyi lovas a nyomukba eredt, de a bajor gyalogság folyamatos sortüzei olyan veszteséget okoztak nekik, hogy később már nem mertek támadni. 89 A bajorok egy embert sem veszítettek a visszavonulásban. 90 A török krónikás 91 a császári és a bajor hadsereg Eszék alatti emberveszteségét hatezernek írja, a horvátokét pedig háromezernek. A krónikás ez esetben is túlzott, mert a hadjáratban csak mintegy nyolcszáz horvát vett részt, az ún. Lodron ezred és ők a hadjárat harcaiban később is derekasan küzdöttek. A bajor választófejedelem hadinaplója valószínűleg a horvátok vállalkozásáról ír július 19-én és a közülük hősi halált haltaknak a számát 150 főnek írja. A császári hadsereg hadinaplója nem veszi számba a horvátok veszteségét, mert csak hatvan, vagy nyolcvan sebesültről és halottról ír összesen. Az eltérő adatok miatt nem tudjuk a tényleges veszteséget. A bajor választófejedelem hadinaplója az elesett tisztek említésekor kiemeli ,,Palffi" alezredes nevét. A három Pálffy fivér közül ő, Ferenc volt a középső és rokonának, Pálffy János Károly tábornagynak a császári vértes ezredében szolgált.
