Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

útjába, hogy a serege vonulásának a területét ugyanolyan pusztasággá tegyék, mint az előző ősszel Tolnát és Baranyát. A bajor választófejedelem hadinaplója szerint útközben, Szeged kivételével, csak lakatlan, romos helyeket találtak; még elhagyatottabbakat, mint 1686 őszén a Duna mellett, vagy Somogy és Baranya déli részén. A választófejedelem hadseregének az utánpótlását elsősorban a tokaji bázisról biztosították, tehát olyan környékről, ahonnan a munkácsi és az egri ostromzár katonáinak is szállítottak. Az ottani lakosságra már két év óta nehezedő terhek is az okai lehettek annak, hogy a Tisza mellett vonuló hadsereg végig nélkülözött. Tokajból a néptelen és úttalan Duna-Tisza közén szekereken nem szállíthatták az utánpótlást. Akik Bécsben a Tiszát ellátó útvonalnak jelölték ki, ugyanolyannak hihették ezt a folyót is, mint a Dunát. A Tisza főága azonban keskeny volt, zátonyos, a vízszintjét gyakran változtatta, karbantartott vontatóút nem húzódott mellette. így azután, mint Badeni Lajos írja, három hétbe is beletelt, amíg az élelemmel és a takarmánnyal megrakott hajók Tokajból leértek Csongrádra.'

7 A katonák napi egy fontnyi

78 húsadagját a hadsereg után hajtott szarvasmarhák levágásával még biztosíthatták, de a két font kenyeret, már csak a két-három hétre nyúló víziút miatt sem adhatták ki.

7

" Különösen nehéz volt a nélkülözést az embernél is rosszabbul tűrő lovak ellátása takarmánnyal. Az egy napra elrendelt hat font zabot és nyolc font szénát egy ló sem kaphatta meg.

80 A hosszabb menetelések után nemcsak a katonák fáradtsága miatt kényszerültek a hadinaplóban írt egynapos pihenőkre, hanem a lovaikat is legeltetni kellett, ha nem akarták, hogy a jól idomított, értékes állatok idő előtt leromoljanak. A bajor választófejedelem hadserege Szolnokról elindulva naponta 25-35 km-t menetelt egészen Szegedig. A Tiszakécske és Csongrád közti 35 km-es utat 28-án egy nap alatt tették meg a nagy melegben. Másnap pihenőt tartottak, mert az út mindenkit megviselt. A legénységből a gyalogosok merülhettek ki inkább, a huszárok, vértesek és dragonyosok pedig a takarmány nélkül maradt lovaikat legeltették, hogy erőre kapjanak. A napló csak a hőséget említi, ami megviselte őket, de a szúnyogoktól, legyektől és bögölyöktől sem lehetett sok nyugalmuk. A Magyarországon járt hadakat gyakran sújtó járványos betegségek ekkor még nem jelentkeztek.

81 Június 30-án Csongrádnál elkanyarodtak a Tiszától és Ópusztaszerig meneteltek. Ott is pihentek egy napot, majd július 1-én ismét hosszú menetben Szegedre vonultak, a katonai bázisra. Miksa Emánuel az egynapos szegedi pihenő után nem a péterváradi török erőd felé vezette a hadseregét, mert a nagyvezér akkorra már oda érkezett. Szegedről Bajára vonultak; oda július 7-én érkeztek meg,- azért is siettek, mert a császári hadsereg ezekben a napokban már a drávai átkelést készítette elő. A Baja alatti hajóhídon július 8-án kelt át a hadsereg a Mohácsi-szigetre és a dunaszekcsői hajóhíd közelében táborozott. A hajóhíd mellett, a portyázó ellenség elől védettebb bal parton volt a szállítóhajók kikötője. Az ott felhalmozott készletekből már jobb ellátáshoz juthattak a sokat nélkülözött katonák; a lovakat is kihajthatták legelni az érintetlen füvű szigeten. Egy éjszakát mindannyian a mai rév közelében felvert szigeti táborban pi-