Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

AZ 1688-BAN BAJOR SZOLGALATBA TOBORZOTT MAGYAR HUSZÁREZRED KÉT SZEMLE-JEGYZÉKE

1 A török elleni harcokban kialakult magyar könnyű lovasság, a huszárság idegen zsoldban már a 16. század középső harmadában megjelent a nyugateurópai harctéren. A schmalkaldeni szövetség ellen 1541-ben indított hadjárat idejére I. Ferdinánd 1150 magyar huszárt toboroztatott és az egész hadseregével együtt őket is testvére, V. Károly császár rendelkezésére bocsátotta. Ezek a huszárok törtek a vonuló protestáns hadsereg hátába Mühlbergnél és ejtették fogságba a harcmodorukat nem ismerő János Károly szász választófejedelmet, a szövetség hadvezérét. A harmincéves háború harcterein is megfordultak a huszárok. A Tilly hadseregében szolgált horvát zsoldosok azokkal a rémtettekkel, amelyeket 1631ben Magdeburg lakosságának a kiirtásakor elkövettek, további okot szolgáltattak a háború eldurvulására. Ugyanabban a hadseregben magyar könnyű lovasok is harcoltak.

2 Az 1683-ban elkezdődött felszabadító háború idején a magyar végvár rendszer összezsugorodásával az ott élő szabad hajdúk közül mind többen maradtak kenyér nélkül. Az ő sorsukra jutott annak a 11 ezernyi kurucnak is a többsége, akik 1685-ben hagyták el Thököly táborát. A török fogságba vetett fejedelemtől elpártolva abban bíztak, hogy felfogadják őket a császári hadseregbe. Erre 1685-ben nemcsak azért nem kerülhetett sor, mert bent jártak már az őszben és a hadjáratot arra az évre befejezték. Mellőzésük fő okát abban látjuk, hogy Bécsben az Udvari Haditanács, valamint a császári tisztek jó része nem bízott bennük. A harmadik oknak azt tartjuk, hogy a vonalas hadrendben harcoló, vakfegyelemben kiképzett és tartott császári hadseregbe a más hadviseléshez szokott kurucokat nem tudták tömegesen beilleszteni. Ugyanakkor, ha az állandó zsoldos állomány utánpótlására szorultak, a kisebb egységek a német nyelvterületről toborzott újoncokat könnyebben ki tudták képezni. A német újonc könnyebben beilleszkedett a vele egy nyelvet beszélő, azonos vallású és hasonló hagyományok között nevelkedett honfitársai közé, mint a protestáns magyar. Az utóbbi a saját hazájában könnyebben meg is szökhetett, ha nem bírta már a büntetéseket, amelyekkel a vakíegyelmet fenntartották a hadseregben. 1685-ben és 1686-ban a hadvezetőség azt a néhány huszárezredet, amelyet a magyarországi kapitányságok kiállítottak, csak a törökök és a tatárok hadmozdulatainak a megfigyelésére és az Eger körüli ostromzár biztosítására vezényelte el. Ezeknek a huszárezredeknek a parancsnokságát Bécs hozzá hű csa-