Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

hogy én, amikor egy kicsit lemaradva a lovasságot követtem, alig tudtam a nyomukban maradni. A török lovasság a keresztyének heves nyomására megingott és miközben a választófejedelem fokozatosan előre nyomult, az csaknem menekülésszerűen hátrált, egészen a biztonságos futóárkok mögé. Azok az ellenséget övig takarták, és a janicsárok ott akartak helytállni. Az említett futóárok-sáncokat még nem fejezték be és a törököknek arra sem volt idejük, hogy a tüzérséget jól megmagasított védőállásba vigyék. Itt a mieinket csak negyedóráig tartóztatták fel, azután a gyalogság a legjobb alakzatban bevette. A terep itt volt a legszűkebb az erdőségen keresztül. A törökök a tőlük balra fekvő áthatolhatatlan erdőt megszállva tartották, jobbra tőlük egy járhatatlan mocsár volt és a visszavonulásuk egy nem nagyon széles úton, egészen Dárdáig szabad volt. A választófejedelem közben Rabattával, a császár vezérhadbiztosával tanácskozott, és én magam hallottam, hogy a következő szavakat mondta neki: ,,A törökök egészen a mellükig el vannak sáncolva; mivel nincs veszteni való idő, most rohanjunk rájuk!" Amit kimondott, ott helyben megvalósult, amenynyiben először a gyalogosok nyomultak előre, a futóárkokon egyszerre áthatoltak és a janicsárokból álló gyalogság nagy részét lekaszabolták. Ebben az öszszecsapásban a szpáhik, ami lovasságot jelent, gyalázatosan cserben hagyták őket, mert vad rohanásban egészen Dárdáig vágtattak; ott azonban a nagy tolongás miatt a hídra jutás közben sokan megfulladtak. A mi lovasságunk nagyon- fáradt volt az egésznapos megerőltetéstől. Mivel az embereknek nem jutott se pihenés, se élelem, az ellenség nagy része kereket oldhatott. Akkor tudták meg, milyen hasznos lett volna, ha a hadseregben bizonyos számú huszár is lett volna, mert azok olyan kiválóan alkalmasak az ellenség üldözésére, mint amilyen kevéssé alkalmasak azzal rendezetten és keményen szembeszállni.

18 A törökök vesztesége halottakban, különösen a janicsárok közül, igen nagy volt. Azokat, akik aznap nem menekültek el, majd a rákövetkezőn az erdőkben szétszóródtak, felkoncolták; parancs értelmében nem kegyelmeztek nekik. Még így is sok volt a fogoly és kiszámították, hogy a törökök halottakban, sebesültekben, valamint foglyokban összesen 25 000 embert veszítettek. A mieink közül 500-an estek el ebben az ütközetben. Megsebesült, de könnyebben, von Commercy herceg. A keresztyén sereg este az elfoglalt török táborban tért nyugovóra, ahol mindenféléből nagy zsákmányhoz jutott. A bajor választófejedelem, akit a fő érdem illet a győzelemért, mert feltétlenül ő kezdeményezte a harcot, megkapta a nagyvezér egész sátrát, becses értékeivel együtt és mindazt, ami a szállása falain belül volt. Úgy rendezték be, mint egy kis várost. Ezt a sátrat della Torre Castiglio főhadnagy foglalta le a választófejedelem részére. Öt később szó érte, hogy a pénzből és a drágakövekből az értékesebbeket elvette. Az említett tárgyban vizsgálatot folytató hadbiztosok előtt ő kimagyarázta magát. Mindenesetre volt neki néhány, nevezetesen drágaköve, amelyeket én magam is láttam. Az élelmiszereket, mint lisztet, rizst, kávét, olajat, cukrot és még különböző