Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

fejlődött lovasságával megindult előre, török szokás szerint két-három emberből álló szétszórt csoportokban. A keresztyének aztán raj alakzatba fejlődtek velük szembe, amit először Franciaországban vezettek be. Ez hadjárat közben nemcsak eredményesnek bizonyult, hanem könnyen végre is lehetett hajtani. Miután a törökök mozdulata és a szándéka világossá vált, „Állj !"-t vezényeltek, majd „Hátra arc!"-ot és az utóvédből akkor elővéd lett, abból meg utóvéd. Ez nagyrészt gyalogságból állt és nagyon alkalmas volt arra, hogy kiterjeszkedjen, mint ahogy azt az egy óra hosszan húzódó erdők irányába tette, miközben a válluk a Harsányi hegyen nyugodott, a jobb szárnyé pedig a további egy órányira fekvő Siklóson. A janicsár gyalogság hasonlóképpen kiterjeszkedett a mieinkkel szemben az erdő szélénél és a kis zászlóikat egymástól bizonyos távolságra a földbe szúrták. A mi lovasságunk és az ellenségé egymásra támadt, miután a választófejedelem nem sokkal azelőtt Savoyai Jenő herceg dragonyosaival és von Arco tábornok vérteseivel elfoglaltatott egy dombtetőt, amelyre a törökök fel akartak vonulni. Ez, amikor az ember a Harsányi hegyhez érkezik, jobbra van. Miután ez megtörtént, a választófejedelem megparancsolta, hogy 6 tábori ágyút vigyenek előre és irányítsák az ellenséges lovasságra. Ezek az első jól irányzott lövések után összezavarodtak, ezután még jókora sortüzet kaptak a puskákból is, mire messzire visszavonultak. Közben a táborból és a hegyről, amelyet egész tömeg tartott megszállva, felhangzott a tetszésnyilvánítás. A török szintén sok ágyúval lőtte a mi lovasságunkat. Mivel azonban a több, mint 70 nehéz ágyút rosszul állították be, csak nagyon kis kárt okoztak. A mieink tehát tetemes kárt okoztak azáltal, hogy a lovas csapattestet szétverték és a gyalogságuk hadrendjében is zűrzavart keltettek. Az ide-odavonulás, hogy harcba bocsátkozhatunk-e, vagy sem, miközben órákon át mást sem hallottunk, mint az ágyúk dörgését, se előre, se hátra nem mehettünk. Egészen délután 3 óráig állandóan csatarendben álltunk. Ebben a határozatlanságban a lotharingiai herceg véleménye szerint a törökök azért készítettek földhányásokat és még akkor is csinálták azokat, hogy ne tudjuk őket visszavonulásra kényszeríteni. Tehát nekünk semmi lehetőségünk az előnyomulásra, ezért Siklós felé akarta folytatni a menetelést. És már küldte is az erre szóló parancsokat a tábornokoknak és a tiszteknek. Ugyanakkor a nagyon türelmetlen választófejedelem látta, hogy nekik elérkezett a kedvező alkalom arra, hogy kitüntessék magukat, mert von Commercy herceg lovasezrede'

7 előnyomult, hogy a törökökkel megütközzön. Előnyomulás közben azonban kicsit messzire törtek előre és az előbbiek közül 3000-et bekerítettek. Ügy is mondhatjuk, hogy egy pillanat alatt 160-an elestek közülük és az ellenség a többivel is azt tette volna, ha a választófejedelem nem küldött volna nekik azonnal segítséget. Ez volt az egyetlen alap a csata megkezdésére : ezáltal a harcias szellemet a választófejedelemben látták megtestesülni és a lotharingiai herceg megértette, hogy már elkötelezte magát és más lehetőség nincs, mint habozás nélkül beleegyezni. Az említett herceg a szokásos rendíthetetlenséggel, ami jellemző volt reá, ezt válaszolta: „Ha már így van, akkor csapjunk rájuk teljesen!" És úgy is hajtották végre, hihetetlen hevességgel. A főszárnysegédek jelére akkor a gyalogság indult előre, de akkora sietséggel.