Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

va egy szerencsétlen lövés eltalálta a bal combját. Menetelés közben megállapítottuk, hogy néha szűk, néha szélesebb szorosokon keresztül mentünk, többnyire erdőkön keresztül folyt ez a vonulás. Utánpótlás nem volt sok, a víz és a fa azonban a szükséget kielégítette. 18- án ismét az egész hadsereg zászlóaljakban vonult és őfőméltósága, a lotharingiai herceg vezette a jobbszárnyat és őfőméltósága a bajor választófejedelem a balszárnyat; így ebben a menetelési rendben folyamatosan egészen Eszék közelébe vonultunk, a török sáncoktól egy félórányira álltunk meg. Amint azonban közelítettünk, láttuk, hogy a hadsereg nem állhatott fel a hadrendbe, mert szűk volt a terep és nagy bozótok voltak. Eközben a törökök az állásaikból erősen ágyúztak bennünket és egy tüzér karját ellőtték, mint ahogy másokat is, és lovakat is találat ért. Felderítettük, hogy a menet sík területeken és bozótosokon keresztül, egy nagy mocsár mellett fog haladni, nem lehet sehol jó ivóvizet kapni, az embereknek és az állatoknak is a mocsár vizét kellett inni. Élelem utánpótlás szállítása teljesen megszakadt, csak teknősbékát foghattunk a mocsarakból. Közben egy önkéntes és egy lovas Taaffe ezredéből a törökökhöz szökött. 19- én a hadsereg a nagy mocsártól jobbra bement a nagy bozótos közé és végig, zászlóaljakban vonult. Ez egy olyan sűrű bokros terület volt, hogy többnyire ácsszerszámokkal kellett az utat vágni, végül a jobbszárny felállt zászlóaljakba, a balszárny pedig a mocsár melletti szabad területen vette fel a megszokott alakzatot. A horvátok előre mentek, fedezésükre csatlakoztatták hozzájuk a huszárokat. A horvátok közül, a parancs ellenére egy részük túl előre nyomult és a huszároktól elszakadtak, a törökök bekerítették őket és több, mint 300 elesett közülük, akiket aztán lefejezve találtak meg a bokrok között. Közben támadás érte Dünnewald ezredét is, amely azonban az ellenséget szerencsésen visszaverte, mégpedig a támadók jobbszárnyát. Ugyancsak támadás érte a bajor választófejedelem oldalának balszárnyát, de ugyanúgy visszaverték. Ismét erősen ágyúztak a törökök, és többnyire gróf Pálffy, Taaffe, valamint a Hannover ezredet. Gróf Pálffy ezredéből gróf Pálffy Ferenc alezredest egy ágyúgolyó fejen találta és azonnal meghalt. Közben egy lovaskapitány lábát is ellőtték, összességében sok ember és ló elpusztult. Piccolomini ezredéből gróf von Rodert, az ezred főstrázsamesterét is egy lövés megsebesítette. 20- án visszavonulás előkészítésére gondoltak, ami számunkra nagy veszteséggel járt, az ellenségnek pedig nyereséggel. A mieinknek az állandó ágyúzás következtében jelentős veszteségei mutatkoztak emberek és lovak tekintetében. Az előnytelen terep miatt ezek a veszteségek növekedtek, mert a sűrű bozóttól nem lehetett zászlóaljban az ellenség ellen felfejlődni. Ugyanakkor élelmiszerből és vízből nagy hiány lépett föl. Az a határozat született, hogy a hadsereg visszavonul, bár ilyen veszteséggel és az ellenséghez ilyen közel, sok szurdokon és keskeny átjárókon keresztül nagy nehézséggel járt a hadseregre,