Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Július 8-án. A Duna mellett lefelé (vonultunk) és az első hajóhídon átkelve egy nagyon nagy szigetre jutottunk.

18 Onnan az innenső hídon mentünk át Szekcsőre. A poggyászt és egyebeket a további menetelésre nem vittük magunkkal ; az udvari kíséretre rátaláltunk és egymáshoz csatlakozva mentünk tovább. Július 9-én. Pihentünk és az itt kiállított újoncoknak kijelölték az ezredét, a katonáknak is kiosztották az egyenruhát. Folytatás. A Karassó™ melletti katonai táborból. Július 10-én. A csapatok a szigetről egymás után átvonultak a Duna másik oldalán levő területre. Július 11-én. Szekcső környékéről elindultunk és egészen Mohácsig meneteltünk. Annak a közelében folyik a kicsi és mocsaras Karas

20 patakocska, amelybe Lajos, Magyarország utolsó királya egy szerencsétlen csata után belesüllyedt és a lova lenyomta. Július 12-én. A Dunát elhagytuk és balkéz felé a Dráva irányába mentünk. Július 13-án. A hadsereggel megérkeztünk Siklósra, ahol a választófejedelem őfensége a lotharingiai herceg őfőhercegségével tárgyalt. Valószínűleg megtanácskozták, hogy miként lehetne az ellenségen minél előbb kifogni; melyik legyen most már az a nap és közülük ki lesz az, aki abban az időpontban mindkét hadsereggel a csapást méri. Alaposan megtanácskozták, hogy helyes-e egyeseknek az a véleménye, miszerint Felső-Magyarországot ne ürítsék ki egészen. A választófejedelem őfensége véleménye szerint olyan ellenséges erődöt kell megostromolni, mint Nagyvárad, amely Erdély kulcsa és ahová az ellenség az olyan erejű hadseregének, mint ez a mostani lesz, minden időben elegendő élelmet tud