Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Holnapra várunk lőszerszállítmányt amiért a vezér elküldött és aztán átkelünk a Maros folyón.'Néhányan azt mondják, hogy Nagyszebenbe megyünk, mások szerint Gyulafehérvárra, megint mások úgy vélik, hogy csak azért menetelünk ezen a vidéken, hogy hamarabb rábírjuk Apafi fejedelmet, hogy beleegyezzen abba, amit kértünk. A vezér reméli, hogy így legalább megtakarítja a hadseregnek azt a fáradtságot, amit okoznának a menetelések egy olyan évszakban, ami alig-alig alkalmas bármilyen hadi vállalkozásra. Még semmi hírünk nincs arról, hogy mit végzett Dünnewald gróf Gradiskában, s a törökökről sem hallunk semmit. Tábor Kolozsvártól egy órányira 1687. november 4. A legutóbbi, október 23-iki híradásomban leírtam önnek, hogyan jöttünk Kolozsvárról Tordára három menetben. 24-én Lacarba

71

' mentünk, miután a Maroson átkeltünk. 25-én értünk Ponádra, ahol'

7 az erdélyi fejedelem küldöttei keresték a vezért, hogy az ő uruk üzenetét átadják, miszerint: keresztény fejedelem lévén, reméli, hogy a császár őfensége nem fogja hitetlennek tartani, ha a vezérnek felajánlja, hogy őfensége csapatait elszállásolja, s országának minden pontján német helyőrséget fog felállítani, kivéve Nagyszebeni. Ez az ország fővárosa és a legfőbb erődítménye, s országának Összes előkelőségével ide vonul vissza. A vezérnek azonban parancsa volt őfenségétől, hogy Nagyszebeni foglalja el, mint a legfontosabb és legszükségesebb helyet a terve végrehajtásához, ezért azt mondta, hogy az államuknak és országuknak a helyzete olyan, hogy ezt a helyet nem tarthatják meg, s vagy a töröknek, vagy a császárnak kell átengedniük, s az ő érdekük, hogy tekintélyes és hathatós kezekbe adják. Még más nyomós indokokat tett hozzá, hogy meggyőzze őket, de a küldöttek bocsánatot kértek, mivel nem áll hatalmukban nyilatkozni. 26-án Balázsfalvára vonultunk, s 27-én itt maradtunk, mivel a fejedelem küldöttei végül beleegyeztek Nagyszeben átadásába. A megállapodást aláírták ; Scharfenberg gróf még aznap idevonult a saját, a Badeni és Magni ezredekkel. Caprara és Styrum ezredei ezzel a hárommal egyesülve meneteltek, hogy Veterani grófhoz csatlakozzanak, aki végig előttünk járt. 28- án egy órányit vonultunk visszafelé és Bocsárdon táboroztunk.

78 29- én itt maradtunk, 30-án pedig Enyedre jöttünk, hogy kényelmesebben táborozhassunk, s itt vártuk be Scharfenberg gróf csapatait, mielőtt folytatnánk visszavonulásunkat. 30- án és 31-én itt maradtunk, s mivel a vezér ezen a napon kapta a hírt, hogy az embereink bevonultak Nagyszebenbe, befejezte az erdélyi követekkel folytatott tárgyalást, akik megígérték, hogy őfenségének tizenhat ezredét a tél folyamán ellátják. Császári helyőrség nemcsak Nagyenyeden lesz, hanem Déván, Gyulafehérváron, Szamosújváron, Besztercén, Kolozsváron is. Ezután, novem-