Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
Pápa a 17. sz. végén. nácsa kihirdette a fejedelem parancsát, hogy a városba senkit ne engedjenek be, és védje meg magát a hadsereggel szemben. Ugyanez a tábornok követeket küldött innen a választófejedelemnek is, értesítve őt erről. A vezér Marsilli grófot elküldte felderítésre, s hogy a csatára alkalmas helyet keressen. 18-án meneteltünk, hogy arra a helyre érjünk, ahol a lovasság rögtön támadni tud. Ezt látva, időt kértek, hogy : a fejedelmet erről értesíthessék. A város magisztrátusa felajánlotta, hogy túszokat ad a főhercegnek. Hamarosan a kaput megnyitották. Mindez néhány óra alatt zajlott le. Ezután Guido De Starhemberg gróf az ezredével és Serényi gróf bevonult a városba. Ugyanaznap visszatért Scharfenberg gróf, akitől értesültünk, hogy az erdélyi fejedelem téli szállást ad, nem kell aggódnunk a biztonságunk felől, ami jó, mert az idő már előrehaladt, s lehetetlenné teszi, hogy hadjáratot viseljünk egy ilyen vidéken, ahol a reggel már fagy. Szép a kilátás Kolozsvár erődítményére. Nagy, igen népes, s igen erős város, minthogy ez egész Erdély kulcsa. Buda, 1687. október 19. Végre a vezér birtokába került Pápa és Várpalota. Itt kaptam a hírt Verőcéből egy küldöttől, akit ennek a helynek a kormányzójához küldtek, hogy hogyan adták föl a törökök Vukóvárt, Erdődöt és még számos más őrhelyet, melyeket Szlavóniában bírtak. Jelentették, hogy a mi tábornokaink a főbb és nagyobb városokat is elfoglalták, melyeket szintén elhagytak a törökök. Gróf Dünnewald tábornok jelentése szerint 3000 török élt ezeken a helyeken egy évig, majd a Száva mellett Gradiska felé vonultak tovább, amely az egyetlen figyelemre méltó erőd, amely még megmaradt ezen a részen a török birtokában.
