Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
15-én is Szentpéteren maradtunk, s 16-án a császári gyalogság Szegedre vonult, de a vezér még nem döntött a tiszai átkelés mellett. Nemcsak a szövetségesek nehézségei miatt, hanem mivel az volt a terv, hogy jelentős erősítést küldünk az egri ostromhoz és az ellenséges hadsereg túszait, hogy a helyőrség pasájával alkut köthessenek. Ezzel a menettel az egri helyőrséget akarják megfélemlíteni. Az évszak már igen előrehaladott, s az időjárás igen rossz ahhoz, hogy bármilyen más hadművelethez lehetne fogni. 17-én Horgosra meneteltünk, Szeged felett két órányira és 18-án Szatymazra. A vezér elküldte Veterani grófot az ezredével, Commercyt, D' Herbeville-t és Dettwint ezredeikkel, hogy Eger mellett csatlakozzanak Caraffa ezredéhez és még vele küldte a franconiai csapatokat, huszárokat és a siklósi csatában ejtett foglyokat, hogy az egri basával foglyokat cseréljenek. Ezalatt, mi tovább mentünk Szolnok felé. 19- én Csányba értünk. Az egész menetelés alatt igen sokat szenvedtünk a nagy és hideg esőktől. A gyalogságunk nem tudott haladni, s így a vezér, aki hátul maradt, sok szencsétlen gyalogost talált a sárban feküdve. Az emberekkel felemeltette őket, és nemcsak a szekerein és a hintóján, hanem a saját székében és vezetéklovain is vitette őket. 20- án Lillik-be 73 jöttünk a Tisza partján, és 21-én is itt maradtunk. A vezér ezen a napon Thiell-t, a titkárát az erdélyi fejedelemhez küldte azzal, hogy mondja el neki, hogy a császár szolgálatára és érdekében az ellenség hadseregéhez legközelebbi helyen kell a császár hadseregét elszállásolni és őfensége megparancsolta neki, hogy szállást kérjen Erdélyben a hadserege számára. Nem kétli, hogy ebbe bele fog egyezni és ezt ajánlja is, hogy tegye meg ahelyett, hogy az erőszakra kényszerítené. Holnap folytatjuk utunkat Szolnokra, hogy onnan Erdélybe menjünk, ahol a vezér személyesen megy az udvarba, mivel úgy véli, a jelenléte szükséges a támadás sikeréhez, ami éppannyira fontos őfensége szolgálatára, mint amilyen nehéz a végrehajtása. Szent Miklósi tábor 1681. szeptember 27. Azzal fejeztem be híradásomat, hogy a vezér 21-én elküldte a császár titkárát Erdélybe, amerre mi is folytattuk utunkat. 22- én ókécskére jöttünk táborozni. 23- án Tószeg mellé, ahonnan már Szolnok látszott. Itt maradtunk 24-én a lovassággal, vártuk a tüzérséget, akik Piccolomini gróf vezetésével megérkeztek. Ezalatt a gyalogság Szolnoknál átkelt a Tiszán. 25-én a lovasság is átkelt ugyanezen a folyón, és az egész hadsereg együtt vert tábort Szent Miklós mellett. Eközben a vezér megszemlélte Szolnokot, aminek a fekvését igen jónak találta, mivel a Tisza a várfal lábánál folyik, és a többi oldalát is jó vizesárok veszi körül, s az árok falának külső lejtője meredek, s embereink jól megerősítették. Ezen a napon két figyelemre méltó hírt kaptunk, egyiket Erdélyből, ahon•
