Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
Strasser és D' Auersperg ezredei, s ide vezényelték a jobbszárnyat Souches gróf vezénylete alatt, Metternich, Guido De Starhemberg ezredeit és Salm egy zászlóalját. Ennek a szárnynak a császári lovassága Sachsen-Lauemburg, D' Heissler, De Götz, Neuburg, Salburg, Castel és Magni ezredeiből került ki, nem beszélve Commercy, Lodron és a felső-rajnai ezredekről, és a francia és sváb zászlóaljakról, melyeket erősítésként küldtünk ide. A bajor tábornokok. Serényi gróf, a császári csapatokból, Bielke gróf, D' Arco gróf, valamint Steinau és Seversberg bárók voltak. A császáriak pedig: Badeni és Savoyai herceg, Rabutin gróf, Souches és Piccolomini grófok. Badeni Lajos herceg egész nap nagyon kitüntette magát, Caprara gróf éppolyan jó katona, mint okos vezér volt, és mindannyian nemcsak a saját személyükben, de magatartásuk és fegyelmük példaként hatott a többi vezetőre. 14- én díszlövést adattunk az egész tüzérségünk és az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel. Ezután Te Deum-ot énekeltünk, a nagyvezír sátrában, hogy hálát adjunk Istennek az örömteli sikerért, melyet Németország legyőzhetetlen hadserege ért el a fenséges lotharingiai vezér és a bajor választófejedelem, s a császárság annyi neves hercegének és dicsőséges hadvezérnek a vezetése alatt. Ez a nagyszerű hadművelet, olyan helyen zajlott le, ahol már sok vereség érte a keresztény hadsereget. Ez volt a nyolcadik csata, ahol a törökök felett győzelmet arattunk az utóbbi öt évben, nem beszélve a többi jelentős tettről e legyőzött országban, s melyek során fontos erődítményeket szereztünk őfensége a császárnak, aki halhatatlanná tette a dicsőséges I. Leopold nevet, mind a hitetlenek előtt, ugyanúgy minden keresztény számára. Katonáink az egész napot örvendezéssel töltötték, valamint a mocsarakból csalogatták ki a törököket, akiket még mindig nagy számban találtak. A vezér eközben haditanácsot tartott a további teendőkről. Abban egyeztek meg, hogy Dünnewald grófot egy tízezer fős különítménnyel a Drávánál hagyják, hogy átkeljen és azon az oldalon fejezze be a hadjáratot, mialatt mi a hadsereg zömével a Tisza felé menetelünk. 15- én Kistótfaluba jöttünk, ahova a nagyvezír török küldötte érkezett hozzánk, hogy visszakérjen néhány számára értékes papírt, melyek nekünk nem érdekesek. Azt feleltük, hogy meg fogjuk kerestetni azokat, és átvizsgálásuk után majd mindent elküldünk, ami nekünk haszontalan. Ezzel elbocsájtottuk övéihez. 16- án Mohács felé meneteltünk, ahol újabb szökevények érkeztek hozzánk, s újból megerősítették az ellenség csúfos visszavonulását, s hogy a veszteségük sokkal nagyobb, mint hittük volna, s hogy a 30 000 janicsárból csak kevés van, aki a Dráván átkelt.
