Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Piccolomini gróf parancsot kapott, hogy három dandárezreddel menjen át a Balszárny erősítésére, D' Souches gróf pedig, hogy a jobbszárny néhány zászlóalját vonja össze, részint hogy szükség esetén közelebbről védhesse meg a balszárnyat, részint, hogy visszavesse az ellenség gyalogságát az erdőbe, amely a támadók oldalát fedezte. Minthogy a jobbszárny tartaléka nem tudott előrenyomulni, azt a parancsot kapta, hogy az ellenséget a másik oldalról kerítse be. Dünnewald grófnak a vezér azt parancsolta, hogy a környező erdőbe behatoljon s támadja oldalba az ellenséget, ha erre megfelelő utat találna. Ezután a választófejedelem, Badeni Lajos herceggel a balszárny széléhez, a vonal élére ment, s minden tábornoka e szárnyon elfoglalta helyét. A vezér és Caprara gróf, a választófejedelemtől jobbra helyezkedett el, Auersperg ezrede mellett, s miután hét ágyúlövéssel jelt adtak, három óra felé az ellenséget megtámadták. Piccolomini gróf elsőként a választófejedelem testőrségével lövette az ellenség néhány közeli lovasszázadát. Ezalatt a balszárny egész vonala szép rendben és igen szorosan vonult előre, folyamatosan lőve a gyalogság élén lévő ágyúval, az ellenség pedig minket lőtt ugyanúgy. Alighogy egy jó órányit nyomultak ebben a rendben előre, amikor az előretolt török csapatok elkezdtek visszavonulni, időnként vissza-visszafordulva. Ez a fordulat nagyon feltüzelte katonáinkat, s hogy hevességüket mérsékeljük, tábornokaink az élükre álltak. Ugyanolyan tempóban követtük az ellenséget, ahogyan ők visszavonultak, miközben mindkét hadsereg tovább ágyúzott. Ahogy közeledtünk a hadsereg zöméhez, a két erdő végénél lévő magaslaton, észrevettünk előtte egy sáncot. Ez fedezte az egész táboruknak az oldalát. Ez a sánc még egyáltalán nem volt befejezve, a törökök csak reggel óta munkálkodtak rajta, így az árok sem erős, sem mély nem volt. Mindemellett a sánc végig ágyúval volt megerősítve, s nagy számú janicsárhaddal, akik mögött az imént visszavonult hadtest csatarendbe állt, s védte az egész táborukat. Az ezredeink folytatták nagy rendben az előrenyomulást, s a vezér és a választófejedelem továbbra is az élen. Ahogy az árokhoz értünk, az ellenség sortüzet adott, majd látva, hogy a tüzük nem állított meg minket, elhagyták a sáncaikat és megfutamodtak. Sachsen-Lauenburg és Auersperg ezredei értek ide jobb felől a vezérrel elsőként, Badeni és Savoyai bal felől a választófejedelemmel szinte egyidőben. A tábornokaink kihasználva a területből adódó lehetőséget, s nem hagyva időt az ellenségnek, hogy észrevegye, a lovassággal támadva visszaszorították őket. Sachsen-Lauenburg és D' Heissler ezredeinek, akik nem voltak messze a vezértől, az volt a parancsuk, hogy kövessék az ellenséget a lovassági tartalékkal, akiket Bielke gróf vezényelt a jobbszárnyon. Savoyai herceg a balszárnynál maradt, hogy ott csatlakozzon hozzájuk, s olyan közelről szorongatták az ellenséget, hogy az elsők legázolták azokat, akik védték őket, s szintén megfutamodtak, az újra csatarendbe állás lehetősége nélkül, hiszen nem tudtak megfordulni. Hihetetlen keveredés támadt, tovább üldöztük őket, szakadatlanul lőve. Caprara gróf a lovasság élére állt, miközben a választófejedelem és a vezér a gyalogsággal követték. Körülbelül este nyolc óra volt, amikor a táborukba értünk, ami közel 2 mér-