Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
7- én a mohácsi táborunkban maradtunk, ahol a vezér hírt kapott a mantovai herceg érkezéséről. A hajóknál fogja fogadni, ahonnan a szálláshelyére fogja kísérni, hogy ellássa azzal a kényelemmel, ami megillet egy herceget a rangjánál fogva, de a szoros rokoni kapcsolat miatt is. Ezen a napon egyáltalán nem láttunk törököt, s a hadseregük nem mozdult. 8- án a vezér azt a hírt kapta, hogy az ellenség felkerekedett, mintha Siklós felé akarna előrenyomulni. A választófejedelemmel úgy döntöttek, hogy megpróbálják őket megtámadni, majd ezt az állomáshelyet és Pécset lerombolják, ha a nagyvezírt sehogy sem tudják cselekvésre bírni. Mivel ezek a várak nem képesek védeni magukat, ha mi eltávolodunk tőlük, a császár szolgálata szempontjából hasznosabbnak ítélte, ha ezeket lerombolja, és aztán másfele vonulhat a sereg, mintha a hadjárat maradék idejét a Dunánál tölti, s ezekkel a gyönge erődítményekkel küszködik. 63 Harsány és Mohács közti tábor 1687. augusztus 16. Minthogy már több mint egy hónapja igyekszünk a nagyvezírt harcra bírni, mely ütközetet ennek a hadjáratnak a sikere szempontjából szükségesnek tartottunk, az idő előrehaladt, s ez a hatalmas oszmán hadsereg továbbra is minden lehetségest megtesz, hogy a harcot elkerülje, folyton elsáncolva magát. A vezér úgy döntött, hogy a választófejedelemmel más tervet készítenek. A hadsereg azonban nem távolodhatott volna el innen anélkül, hogy Siklóst és Pécset ne hagyná az ellenség martalékául. Ezért haditanácsot tartottak, ahol úgy döntöttek, hogy a várakat felrobbantják. A hadsereggel ide vonulnak, hogy a lerombolás munkálatait fedezzék és elszállítsák a lőszert és az élelmiszert. Miután ezt a döntést hozták, még a mohácsi táborban maradtunk. 8-án és 9-én a tüzérségünket és az itt lévő hidunkat a Dunán felfelé szállítottuk. 10-én Kistótfalura mentünk táborozni, a siklósi úton, és 11-én folytattuk utunkat Harsányba. Amikor a táborverésre kijelölt helyre érkeztünk, az ellenség egy 3000-4000 lovasból álló hadteste támadást kezdett. Visszavertük őket, egy tatár és egy szpáhi esett fogságba. Elmondták, hogy már 2 napja ide voltak rendelve, hogy a menetünket megfigyeljék és hogy a fegyverük zaja azt jelenti, hogy a Bajrám [ünnepük) után, 6/| mely aznap fejeződik be, a nagyvezír elindul, hogy megtámadjon minket. Ez a hír, az egész hadseregnek örömet szerzett, abban reménykedtünk, hogy végre eljön a cselekvés órája, amit már annyi napja vártunk. A vezér azonban nemigen hitte ezt el, mivel tudta, hogy a nagyvezír még mindig azon a magaslaton táborozik, ami Dárda és Baranyavár mocsarai között van, s melynek minden bejárata el volt sáncolva. A vezér kiadta a parancsot, hogy a menetelést másnap folytassuk. Minthogy