Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

találkozott, levelet küldtünk. Arra buzdítottam, hogy ha támadás éri őket, jól védekezzenek, én pedig megígértem, hogy támogatom őket. A mai nap kaptam a hírt, miszerint a Felső-Magyarországon lévő törökök útnak indultak, hogy a Mohácsnál lévő hidunkat lerombolják, őméltósága Piccolomini grófot utasította, hogy 5 ezreddel menjen a hídfő védelmére. Kevéssel az indulása után hallottam, hogy a sváb és frank csapatok csatlakoztak hozzánk. 25-én és 26-án itt maradtunk, hogy a hadsereg egy kicsit pihenhessen, majd a dárdai palánknál előkészített élelmiszer-tartalékhoz vonulunk. . Harkány és Mohács közti tábor (1687. július 29.) Amint legutóbbi soraimban írtam, 27-én Kistótfalura jöttünk táborozni, ahova a vezér csak éjszaka érkezett meg, mivel mielőtt a Drávát elhagyta volna, látni akarta, hogy minden összeszedett muníciónkat elszállítottak-e Siklósra és Pécsre. Amióta a törökökkel ez a háború elkezdődött, még nem találták meg a megoldást a Dráván való felfelé hajózásra, így a táborunkban hagyva a horvát bán összes csapatát, a császári csapatból 300 lovast, hogy megpróbálják a hajóinkat felfelé vontatni, vagy ha ez nem sikerülne, azokat felgyújtsák. Ezen a napon Piccolomini gróftól kaptuk a hírt, hogy a nagyvezír egy elég nagy egységet indított el hajókon, hogy annak a tatárcsapatnak a vállalkozását támogassák, akik a bajai palánkot akarták elfoglalni, ami a dunai hídfőnket védte. Ahogy meglátták az ezredeink néhány lovasszázadát, rögtön visszafordultak Pétervárad felé, s bár a számuk jóval nagyobb volt, mégsem közeledtek, attól tartva, hogy csatába keverednek. 28- án tovább mentünk Mohács felé, ahol az egyik század egy török foglyot vezetett, aki a nagyvezír hadseregéhez tartozott. Azt mondta, hogy a Dráván lévő hídjuk építését befejezték és hogy a visszavonulásunk óta, az egész hadseregnek rőzsét kell gyűjteni, hogy a mocsarakon át utakat csináljanak. Amikor az egyik katonánk szemére vetette, hogy az ágyújuk megölte a lova(sa)inkat, felháborodottan válaszolta, hogy a mi császárunké pedig az ő falaikat döntötte be, és katonáikat ölte meg, s hogy semmi okunk a szemrehányásra, amiért a nagyvezír néhány lovasunkat megölte, hiszen egyáltalán nem győzött le minket, és hogy még mindig ugyanolyanok, erősek vagyunk, mint voltunk. Ennek a fogolynak a kijelentését őfensége hadseregének a diadaláról más hírek is megerősítették. Még aznap megtudtuk, hogy az ellenség nagy rőzse és fa hidakat és sáncokat készít az eszéki mocsárban és hogy egyetlen csapattal sem fog áthaladni fedezet nélkül. 29- én itt maradtunk, mivel igen jó legelők voltak, amire a lovasságunknak szüksége volt. Rabattá gróf vezérhadbiztos megérkezett, bár a vezér gyengélkedett, vele akart beszélni az élelmiszerszállításról, hogy a választófejedelemmel megte-