Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Elmentem, hogy megtekintsem a fent említett helynek az erődítményét. Bár ez eléggé megközelíthetetlen hely a hídkészítésre, mivel a folyó kiöntött vizével van ellepve, amíg ez a víz nem tér vissza a medrébe, nehéz lenne hidat készíteni. 3- án napkeltekor őfensége elment, hogy megnézze milyen állapotban van a folyó, és egy alezredes vezetésével 200 embert küldött át a másik partra, a valpói út felderítésére. Azt jelentették, hogy a víz minden órában emelkedik és a magasság meghaladja a szokásost. Megtekintették a környékét és az átkelőt is, hogy lássák, meg lehet-e előzni az áradást és hogy az ellenség tervét kikémleljék. Egy zászlóaljjal átkeltünk a folyón, s minthogy az ellenség felőli oldalát sűrű erdő borította, parancsot adtam, hogy ott ahol a hidat be kell fejezni, vágják ki a fákat, majd térjenek vissza erre a partra, hogy a mocsáron is hidat készítsenek, majd e zászlóalj segítségével csinálják meg a Dráván ugyanezt. Ahogy a táborba visszatértem, örömmel láttam, hogy Nigrelli gróf 2000 gyalogossal és a német lovagrend képviselői nagy számban megérkeztek. Ugyanaznap értesültem arról, hogy a nagyvezír még a Száva közelében táborozik és hogy az Eszék melletti hadtest száma nem nagyon emelkedett. 4- én ahogy a mocsár hídjához visszatértem, több szökevénytől értesültem, hogy az Eszéknél lévő ellenség nem több 15-20 ezer embernél és, hogy a nagyvezír csak Péterváradig haladt. Kevéssel ezután őfensége a választófejedelemtől kaptam levelet, azzal a hírrel, hogy 7-én fog Bajára érkezni, s arra kér; hogy küldjek néhány embert, akik megmutatnák neki a legrövidebb utat, amelyen hozzánk csatlakozhat. Erre a hírre elküldtem Scharfenberg grófot, azzal a paranccsal, hogy tájékoztassa a mi állapotunkról, s arról, amit az ellenségről hallottunk, s kérje meg, hogy a menetét gyorsítsa meg, s így mielőtt az ellenség az egész erejét összevonná, megtámadhassuk őket. Ha őfensége a császár terve nem sikerül, és e hadjáratban nem a megfelelő időben támadjuk meg az ellenséget, kénytelen leszek a Dráva partján lévő hadsereggel visszavonulni. 5- én a víz tovább emelkedett, őméltósága újból átkelt a folyón, hogy a hídunkhoz vezető utakat felderítse. A hídfő közelében talált Valpó felé egy mocsarat, 100 lépéssel arrébb egy másikat, végül egy száraz terep kezdődik, ahonnan alkalmas lenne a támadó menetet indítani. Miután őméltósága felderítette a terepet, megterveztette a hídfő védőállásait és 600 embert küldött oda dolgozni. Ezen a napon jött a hír, hogy az Eszéken táborozó ellenség már 30 ezer emberből áll. Caprara gróf azt mondta őméltóságának, hogy ebből a hadseregből egy magát kereszténynek mondó ember, egy cédulát tűzött egy nyílra és a dragonyosok őrségéhez lőtte. Ebből értesültünk, hogy az ellenség arra készül, hogy az eszéki hidat rendbe hozzák és támadást indítsanak. 6- án az őrségünk látta az ellenség egy csapatát, akik azért jöttek, hogy az innen a Dráváig készített sáncainkat felderítsék. Erre őméltósága megsürgette a híd készítését, s valóban, a mocsaraknál lévő igen hamar meg is lett. Jó lenne, ha még a folyónál lévőt tudnánk tökéletesíteni, ha nem lennénk képesek javítani, középen ahol a víz folyása a legnagyobb, hagynánk egy nyílást, hogy