Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Gyánti István: A Tanácsköztársaság történetének sajátosságai Baranya megyében
Gyánti István: A Tanácsköztársaság történetének sajátosságai Baranya megyében ban külön bányászzászlóalj alakult, amelynek hat százada a demarkációs vonalon teljesített őrszolgálatot. A demarkációs vonal őrzése miatt jelentősebb katonai erők tartózkodtak a megye területén, a bányászzászlóalj mellett hosszabb-rövidebb ideig itt tevékenykedett a délszláv zászlóalj, nemzetközi zászlóalj, valamint a budapesti vadászzászlóalj is. A katonaság ellátása kezdetektől nagy terhet rótt a demarkációs vonal közelében fekvő községek lakosságára. Például a hetvehelyi körjegyző már április végén azt jelentette a vármegyei direktóriumnak, hogy élelmiszerkészletei teljesen elfogytak.34 Hetvehely községben valóban igen nagy volt a „forgalom": március 27-én érkezett ide a dombóvári vörös gárda 35 embere, akiket április végén a pécsi vörös zászlóalj egy százada váltott fel, majd a délszláv zászlóalj, később pedig a nemzetközi zászlóalj alakulatai érkeztek meg, akik a végletekig igénybe vették a község erőforrásait.35 A községek és a beszállásolt katonaság együttműködésével a másik fél sem volt elégedett. A bányászzászlóalj parancsnoka például arról panaszkodott a megyei direktóriumnak, hogy „egyes munkástanácsok elnökei meglehetős intoleranciával viseltetnek minden ellen ami »tanácsköztársasági« [...]36 A katonaság ellátása mellett a megyei direktórium másik fő feladata volt részt vállalni Budapest lakosságának élelmezésében. Április 2-án a sásdi munkástanács kérte a közélelmezési népbiztost, hogy a megye területén általános kiviteli tilalmat rendeljen el: „A szerb csapatok Baranya megszállt részéről az élelmiszert elszállítják. A szerb csapatok várható kivonulása esetén a megye megszállva tartott részét is a meg nem szállt résznek kell élelmeznie. Ezen kívül élelmezni kell az itt elhelyezett vörös csapatokat is. "37 A kérésnek azonban nem tettek eleget, sőt a megyei direktórium arra kényszerült, hogy felhívást adjon ki, hogy senki se merészelje a fővárosba való szállításokat akadályozni. A főváros ellátásának elsőbbségét jól példázza Hidas község esete, ahol 1919 júniusában járási hatósági cipőüzemet hoztak létre. A budapesti Ruházati Hivatal azonban csak akkor volt hajlandó a munkához szükséges bőranyagot kiutalni, ha a Népgazdasági Tanács Közélelmezési Főosztályának bizonyítványával igazolják, hogy „járásuk lakossága a főváros proletariátusával szemben kötelezettségének a közélelmezés terén eleget tesz".38 A főváros élelmezése, a beszolgáltatások és rekvirálások nagy terhet róttak a lakosságra. Erről tanúskodik Tormás község munkástanácsának a megye élelmezési megbízottjához intézett levele: „Tormás község munkástanácsa, az egybehívott népgyűlés egyhangú határozatára is támaszkodva, a beszolgáltatandó vágómarhákat nem szolgáltatja be. Sérelmesnek tartja első 34 Uo. Sz. n. [1023]/1919., 1153/1919. 35 MNL BaML IV. 410. b. Baranya vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok. 511/1919. 36 MNL BaML XVI. 1. Baranya Megye Direktóriumának (Sásdi Direktórium) iratai. Sz. n. [1092]/1919. 37 Uo. 65/1919. 38 MNL BaML XVI. 1. Baranya Megye Direktóriumának (Sásdi Direktórium) iratai. Sz. n. [1089]/1919. 73
