Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Gyánti István: A Tanácsköztársaság történetének sajátosságai Baranya megyében
Gyánti István: A Tanácsköztársaság történetének sajátosságai Baranya megyében keveset tudunk, a korabeli beszámolókból azonban az látszik, hogy ő a forradalmi politikusok közé tartozott, aki ellenforradalmi tevékenység miatt legszívesebben minden második embert főbe lövetett volna. Őt hamarosan sikerült eltávolítani, és májustól valóban Hajdú Gyula lett a politikai megbízott, aki - ahogy az alispáni jelentés fogalmazott -, a „vármegye lakossága iránt némi jóindulattal viselkedett". Hajdú Gyula feladatát Kaposvár székhellyel látta el, és emellett a 44. vörös dandár politikai megbízottja, valamint „a külügyi népbiztos délvidéki biztosa" is volt.18 19 20 A megyei direktórium tehát a megye legfőbb államigazgatási szerve volt. A Baranya megyei direktórium - mivel a bánya- és iparvidék a megyeszékhellyel együtt szerb megszállás alatt volt - feladatát meglehetősen provinciális helyzetből, Sásdról kellett ellátnia. Nem tartozott a direktórium hatáskörébe a posta, a vasút, valamint a katonai ügyek felügyelete, és április végétől kezdve a politikai nyomozás jogköre is a Vörös Őrség nyomozótestületére hárult. A Vörös Őrség felállításkor az összes rendészeti karhatalmi alakulat megszűnt. A testületnek Baranyában hat őrsparancsnoksága működött: Bakócán, Hidason, Komlón, Mágocson, Sásdon és Szászváron. Tagjai a volt csendőrkerület gyalogőrségének állományából, a pénzügyőrségtől átvettek létszámából, valamint toborzott legénységből tevődött össze. A századparancsnokság Sásdon volt elhelyezve, ami a kaposvári ezred, a kaposvári dandár, illetve a székesfehérvári kerületi parancsnokság felügyelete alá tartozott. Május elején Sásdon 23 főből álló vörösőrség teljesített szolgálatot.21 Forrásainkból arra következtethetünk, hogy a baranyai Vörös Őrség tevékenységét nem fűtötte „forradalmi hevület", az általuk benyújtott jelentések alapján gyakran születtek felmentő ítéletek.22 A belső rend fenntartása érdekében a belügyi népbiztos április 22-én utasította a direktóriumot, hogy - ahogy fogalmazott - a „társadalom vezető emberei közül" jelöljenek ki túszokat a községekben.23 A túszszedés sajátos eljárása volt a forradalmi mozgalmaknak. A túszok a járás területén fellépő bármilyen ellenforradalmi mozgalom esetén személyükkel és vagyonukkal voltak felelősek, a község területét csak a tanács engedélyével hagyhatták el. A megyei direktórium által összeállított listán mintegy 120 túsz neve szerepelt.24 A kijelölés sok esetben találomra történt. A bakócai tanító például panasszal élt kijelölése ellen, hiszen saját bevallása szerint sem vagyonnal, sem pedig népszerűséggel nem rendelkezik, sőt ami az utóbbit illeti, éppen az ellenkezője volt igaz.25 Mindenesetre Baranya megyében a túszok letartóztatására egyetlen alkalommal sem került sor. A községek hangulatáról egyébként a helyi 18 MNL BaML XVI. 1. Baranya Megye Direktóriumának (Sásdi Direktórium) iratai. 64/1919. 19 Uo. 561/1919. 20 HAJDÚ GY. 1957,277. 21 MNL BaML XVI. 1. Baranya Megye Direktóriumának (Sásdi Direktórium) iratai. 525/1919. 22 SÁNDOR 1979, 38.; GUNGL 1985,487-488. 23 MNL BaML XVI. 1. Baranya Megye Direktóriumának (Sásdi Direktórium) iratai. 253/1919. 24 Uo. 318/1919. 25 Uo. 501/1919. 71
