Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Ernyes Mihály: A kerületi rendőr-főkapitányság Pécsett a szerb megszállás után
Ernyes Mihály: A kerületi rendőr-főkapitányság Pécsett a szerb megszállás után Családja: Apja Vargha Károly (1843-1898) békésvármegyei közigazgatási kiadó. Anyja Kesztyűs Júlia. Testvérei Vilma (Toperczer Gyuláné), Rózsika (Ficsor Jenőné), Károly, Matild, Gyula. Előmenetele: 1899-től békésvármegyei közigazgatási gyakornok volt, néhány hónap elteltével vármegyei tiszteletbeli aljegyzői címet is kapott. 1900. október elején a belügyminiszter által kirendelt ügyészségi megbízott lett; Gyula város rendőrkapitánya (1904 áprilisától rendőrfőkapitány). Az ország legfiatalabb elsőszámú rendőri vezetője. 1902-től tartalékos hadnagy. 1904.12.18. - 1909. 01. 25. között Kaposvár rendőrkapitánya (1905.10.4-től rendőrfőkapitánya.). 1909. 01. 26. (január elejei kinevezéssel) -1919.06.12. között Marosvásárhely rendőrfőkapitánya (közigazgatási tanfolyamok oktatója), mely posztját erőszak hatására hagyta el. 1920. február végéig a marosvásárhelyi városi tanácsban töltött be tisztséget, majd az ott dolgozó magyar alkalmazottak felmentését követően Budapestre távozott. Júniusban a belügyminiszter államrendőrségi tanácsossá nevezte ki. Novemberben ideiglenes megbízással átvette a Kaposvári Kerületi Főkapitányság vezetését. 1921. 01.19-én a kormányzó rendőrfőtanácsossá nevezte ki. 1922 őszétől 1924 év végéig a pécsi kerületi lakásügy miniszteri biztosa. 1922-ben elérte a kerületi főkapitányi rangot. A Pécsi Kerületi Főkapitányság felszámolását követően szolgálatot teljesített a Belügyminisztériumban rendészeti területen, később a rendőrségi szaktanulmányi felügyelőségen a tanfolyamok parancsnoka, majd 1928 novemberétől a Magyar Királyi Állami Rendőrség országos szaktanulmányi felügyelője lett. E beosztásából vonult nyugállományba 1934 elején. Egyéb tevékenységei: Tevékenyen részt vett Gyula város közéletében: többek között a tisztviselők és a kezelők nyugdíjintézményének kezdeményezése, ipartestület létrehívása, rendezvények szervezése fűződik a nevéhez; a Magyarországi Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete (MROE) és a Magyarországi Rendőrtisztviselők Segélyező Egyesülete (MROSE) munkájában illetőleg azoknak a vidéki rendőrség államosításáért folytatott küzdelmében vett részt. Szerepet játszott Pécs közéletében, munkálkodott az Erdélyből származók pécsi összefogásában, belépett a város sportéletébe és támogatta azt. Jelentek meg írásai gyulai korszakában, később Doming Flenrik főkapitányhelyettessel közösen szerkesztett büntetőjog tankönyvet. Budapesten, a XI. kerület Budafoki út 57. szám alatt lakott. Kitüntetései: II. osztályú Polgári Fladi Érdemkereszt (1917. szeptember 17); Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú Díszjelvény (1918. április 12.); Belügyminiszteri elismerés (1921. október 21.); Kormányzói elismerés nyugállományba vonulása alkalmából (1934. február 10.). 64
