Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Vargháné Szántó Ágnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1919)
Varghám Szántó Agnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1920) hácsi Szociális Missziótársulat például felajánlotta a Mohácsi Nemzeti Tanácsnak azt, hogy a hazatérő katonákat otthonukban felkeresi és minden szükséges dologgal ellátja, anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti. A hölgyek házról-házra járva felkeresték a hazatért katonákat, meghallgatták kívánságaikat és támogatásukban részesítették őket.151 A fennálló egészségügyi ellátó hálózat mind személyi, mind pedig infrastrukturális szempontból elégtelen volta, a betegség kórokozójának nem ismerése is csak súlyosbították a helyzetet. Gyakran merült fel, hogy a lakosság nem volt tisztában a betegség jellegével, ragályosságával és mint láttuk, a kevésnek ítélt baranyai-pécsi hatósági intézkedések is sok kritikát kaptak. A sajtó folyamatosan tárgyalta a járvány témáját, természetesen a hadsereg egészségi állapotáról nem nyújthattak információt, de a hátországi viszonyokról, hangulatról átfogó képet kaphatunk. A tanulmányból kitűnik, hogy a sajtó és a levéltári források együttes segítségével sem adható pontos válasz arra a kérdésre, hogy hányán betegedtek és haltak meg spanyolnáthában Pécsett és Baranya vármegyében. Mint láttuk, 1918 nyári hónapjaiban más kórok rovására írták a megbetegedéseket, majd, amikor tisztázódott, hogy egy új ellenséggel néz szembe az orvostudomány, sokáig nem volt bejelentési kötelezettség a betegséget illetően. Még a halálozások számában sem lehetünk biztosak, a halál okaként ugyanis láthattuk, hogy vagy a spanyolnáthát (spanyoljárvány, spanyol, influenza), vagy a járvány szövődményeként fellépő betegségeket (tüdőgyulladás, tüdőlob, influenzás tüdőgyulladás), esetleg a már fennálló krónikus betegséget jelölték meg. Eltérő adatokat találhatunk az egyházi halotti anyakönyvekben és az állami halotti anyakönyvekben ugyanazokra a személyekre vonatkozóan. Sok esetben, míg az egyházi anyakönyvekben spanyolnátha, az állami anyakönyvekben tüdőgyulladás került a halál okaként lejegyezve. De ugyanez megismétlődik a sajtó és az anyakönyvek kapcsán, azaz az újságokban spanyolnátha áldozatként említett eseteket a halotti anyakönyvben más halálokkal jegyezték be. A fentiek fényében az adatok kozmetikázásának gyanúja ébredhet fel a kutatóban. A baranyai-pécsi adatokat tekintve úgy tűnhet, hogy nem okozott hatalmas veszteségeket a spanyolnátha a vármegyében, főként, ha a világszerte 20, 50, illetve 100 milliós veszteségi adatokat látjuk. Ha azonban nem a halálozások puszta számát nézzük, hanem a spanyolnátha összes elhalálozásban betöltött arányát vizsgáljuk, megértjük, hogy a Nagy Háború utolsó heteiben a testileglelkileg végletekig kimerült lakosság számára milyen rémisztő hatással lehetett egy, még az orvostudomány számára is ismeretlen és halálos kór, amely akár 24 óra leforgása alatt végzett az áldozatával. 151 Dunántúl, 1918. november 13. 6. 269
