Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Rózsafi János: Pécsi honvédek a Nagy Háború utolsó hónapjaiban
Rózsa/? János: Pécsi honvédek a Nagy Háború utolsó hónapjaiban elakadt, eltorlaszolta az úttestet. A hágóra érkezett és ott elhelyezkedett olasz katonák magabiztos fölényességgel tekintettek az ütött-kopott menetelők tömegére. A hágón átkelve újra laktáborba szállt az ezred. Itt már elkezdődtek a szökések, mert voltak olyanok, akik úgy gondolták, most már saját kezükbe veszik hazatérésüket. A pihenő során a magyar tábori lelkész parancsot kapott Barna ezredestől, hogy november 13-án délelőtt előadást tartson arról, hogy mire számítsanak a hazaérkező katonák, mi a helyzet Magyarországon. A román tábori lelkésznek ugyanezt kellett ismertetnie a román legénységgel. Rövid részlet a közel három oldalas tájékoztató szövegből: „Magyarországon a fegyverszünet megkötése óta nekünk szokatlan újítások léptek életbe. Új demokratikus kormány alakult. Köztársaságra törekvésről olvasunk. A katonaság mielőbb leszerel és kevesebb fog maradni, mint az előbb békében volt. Az egész ország az új átalakulás hatása miatt mozgalmas. Az ország szélső vidékein a nemzetiségek között lázadások vannak, fejetlenség uralkodik, rabolnak, pusztítanak. Magyarországon is mindenki az ország bajaival foglakozik. Segíteni akar, és csak árt annak, ahelyett, hogy mindenki a maga feldúlt, elhagyott hajlékát hozná rendben. Megértetni a legénységgel, hogy ha mi a 40. ho. 8-10000 embere hazatérünk és békés nyugodt munkával jó példát adunk a szomszédjainknak, hozzátartozóknak, nagy szolgálatot teszünk hazánknak. Ha hazaérünk a kavargó, átalakuló ország ügyeibe se akarjon senki beleavatkozni. Ezzel csak ártana, mert mi a harctéren küzdve nem ismerjük az átalakulás fejlődését, úgyis sok ember fáradozik azon, hogy országunkat biztos, nyugodt kerékvágásba terelje. Menjünk haza, intézzük csendben a magunk ügyeit, hozzuk rendbe a családi tűzhelyünket. Fogjon mindenki régi munkájához, dolgozzon nyugodtan. Ha ebből a néhány magyar honvéd ezredből, ilyen nyugodtan hazatérő munkásembereket viszünk haza, rövidesen békés, régi jó napok következnek a most lázasan forrongó Magyarországra. Hogy mindezt elérhessük, minden ember tartsa szem előtt, hogy amíg haza nem bocsájtják annak rendes módja szerint a katonaságtól, maradjon meg tényleg katonának. A hadosztály parnok úr és én az összes tisztjeimmel azon fáradozunk, hogy minden emberünket jól ellátva, egészségesen elvihessük családi tűzhelyéhez. Amíg ez meg nem történt, helyünkön maradunk. Ezért legyen a legénység bizalommal parancsnokai és tisztjei iránt. Tiszteljék azokat, mint eddig is láthatták, a magyar tisztek - mint idegen ezredektől hallottuk - nem hagyják ott a legénységüket, hanem becsületesen hazaviszik. A hadosztály parnok úr megelégedését fejezte ki az ezred utóbbi napokban kiváló magatartásáért. Szolgáljon ez buzdításul. A fegyelmet és rendet én is örömmel látom. Minden ember igyekezzen ezt megtartani és akkor biztosan és hamar otthon leszünk. A fegyverek a legénységtől - könnyebb szállítás céljából - össze lesznek szedve. Eegénységgel megértetni, hogy nem lesz csalása az a fegyvernek, mert azt mi becsületesen viseltük."55 Az ezred lovainak (és a táboruk környékén található gazdátlan lovak) sorsáról is dönteni, gondoskodni kellett, mi történjék velük. Igyekeztek olyan döntést hozni, amelyet Magyarország számára leghasznosabbnak gondoltak: „[...] a lovak páronként 55 HL 5961. 215
