Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban A legnépesebb csoportot a németes hangzású nevekkel (Bosch, Gross, Stern stb.) rendelkező nyolc személy alkotja, ami a régió etnikai összetételét figyelembe véve logikusnak tűnik. Őket követi az az öt személyből álló csoport, amelynek tagjai magyaros nevet viseltek (Nagy, Lukács, Vértesi stb.). Van egy érdekes és előre nem látott jellemzőkkel bíró háromfős csoport is, amely tagjainak franciás hangzású neve volt (Mehay, Péer, Pierson), és katonai adatlapjuk tanúsága szerint ezek nem az Idegenlégió gyakorlata szerint felvett új nevek voltak, hanem eredetileg is ezt viselték. Ennek alapján úgy tűnik, hogy több olyan francia vagy francia származású család is élt rövidebb-hosszabb ideig a régióban, amelyeknek itt születtek gyermekeik. Végül, de nem utolsósorban kell megemlíteni egy izraelita származásra utaló névvel (Leowy) rendelkező személyt. Egyéni életutak Sem a jelen tanulmány terjedelmi korlátái, sem pedig a rendelkezésre álló levéltári adatok nem teszik lehetővé, hogy az összes dél-dunántúli születésű katona életútját részleteiben ismertessük. Ugyanakkor a legtöbb adatot tartalmazó katonai dossziék segítségével lehetőség nyílik arra, hogy néhány személy katonai karrierjét közreadjuk, amelyek segítségével minden bizonnyal közelebb kerülnek az olvasóhoz a száz évvel ezelőtti személyek és események. Az iratokban Lukacs Jean néven szereplő személy, vagyis Lukács János 1879. január 27-én született a Somogy megyei Megyeren (ami nagy valószínűséggel megegyezik az akkori Koppánymegyer településsel, amely ma Bábonymegyer), Lukács János és Szekeres Katalin gyermeként. Fizikai jellemzői alapján 1 méter 63 centiméter magas, szőke hajú, kék szemű, ovális arcú férfi volt, aki átlagos méretű orral rendelkezett. Foglalkozása szerelő volt és a francia közigazgatás alatt álló Algéria Órán megyéjében található Szaida városában élt. Itt csatlakozott 1906. április 2-án a Francia Idegenlégióhoz ötéves szerződéssel, ahonnan a 2. légiós gyalogezredhez vezényelték, amelynek kötelékében másodosztályú közlegényként kezdte meg katonai szolgálatát. 1909 decemberében előrelépett a ranglétrán, mivel elsőosztályú közlegénnyé nevezték ki. Szolgálati ideje első felében Eszak-Afrikában szolgált, 1908 novemberétől pedig a délkelet-ázsiai Francia Indokína részét képező Tonkinban. Szolgálatai elismeréseképpen 1910 novemberében elnyerte a francia állampolgárságot, ezt követően pedig eredeti szerződése lejárta után 1911 áprilisában újabb hároméves szerződést írt alá. A hadvezetőség döntése alapján ekkor nem az Idegenlégió, hanem a 22. gyarmati gyalogezred kötelékébe vezényelték. Ennek soraiban újból másodosztályú közlegényként kezdte meg szolgálatát, azonban még ugyanezen év augusztusában előléptették elsőosztályú közlegénnyé. Új alakulatával Madagaszkár szigetén állomásozott 1911 és 1914 között.18 Az első világháború kitörése után 1914 októberé18 FRANOM2RM137. 20
