Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Nagy Imre Gábor: Az első világháború hadifoglyaink sorsa Pécsett és hazaszállításuk
Nagy Imre Gábor: Az első világháború hadifoglyainak sorsa Pécsett és hazaszállításuk A városi tanács az ostffyasszonyfai és a csóti hadifogolytábor-parancsnokságokhoz intézett 1915. december 22-i kérelmében meggyőzően ecsetelte a hadifoglyok helyzetét: „A kért ruhaneműeket azonban mindezideig sürgetéseink dacára nem kaptuk meg, úgy, hogy ezen hadifoglyok ruházat tekintetében a leglehetetlenebb állapotba kerültek, nemcsak, hogy nagy részüket a téli hideg időben megfelelő ruházat hiányában foglalkoztatni alig lehetséges, és így az eltartásukra fordított jelentékeny összegek hiába való kiadásoknak bizonyulnak, hanem még ezenkívül egészségileg is veszélynek vannak kitéve. "m A városi tanács kérte a ruházat haladéktalan megküldését, illetve - ha az nem volna lehetséges - megfelelő beszerzési összeg kiutalását. A milowitzi fogolytábor-parancsnokságot a vöröskeresztes ellenőrzés emlegetésével ösztönözte a hadifoglyoknak szükséges ruházat kiadására a város tanácsa 1915. december 28-i levelében: „[...] mert a kormányhatóságtól kapott értesülés szerint az orosz vöröskereszt képviselői rövid időn belül az itteni hadifoglyok megszemlélésére ide érkeznek és nem volna kívánatos, ha a foglyokat a jelenlegi nagyon hiányos és rossz ruházatban találnák."126 127 Többszöri sürgetésre 1915 végére, illetve 1916 elejére az igényelt ruházat, illetve felszerelés valóban meg is érkezett. Az ostffyasszonyfai fogolytábor 1916 januárjában például 301 hadifogolynak 160-160 inget és alsónadrágot (53%), 104 pár cipőt (35%), 170 nadrágot (56%), 144 zubbonyt (48%), 136 téli köpenyt (45%), 93 szalmazsákot (30%) és 250 takarót (83%) szolgáltatott ki. Talpbőrt és felsőbőrt a csekély készlet miatt nem tudott adni.1281916-tól a bőr lábbelik helyett inkább fatalpú cipőkkel látták el a hadifoglyokat.129 * A háború elhúzódásával magától értetődően a hadifoglyok ruházatának pótlása is elmaradozott, ezért a ruházat kímélésére kérték a munkaadókat. A földművelésügyi miniszter 1916 végén fogalmazta meg a cs. és kir. hadügyminisztérium kérését: „Egyrészt a háború hosszabb időtartama, másrészt a hadsereg ellátásának elsősorban figyelembeveendő szükségessége folytán azonban a hadifoglyok ruházati cikkeinek beszerzése a hadvezetőség részéről is nagy nehézségekkel jár, ami a ruhaneműek legnagyobb kímélését teszi szükségessé."230 Bár a hadifoglyokat a katonai kincstárnak kellett ellátni megfelelő ruházattal és felszereléssel, nyilvánvaló, hogy a munkaadók saját jól felfogott érdekükből gyakran pótolták a hiányokat. A kenyérmezői fogolytábor-parancsnokság 1915 októberében közölte a cs. és kir. pozsonyi I. számú cs. és kir. katonai parancsnokság rendeletét, hogy az elhasználódott ruházat pótlásáról a fogolytábor-parancsnokság köteles gondoskodni, de mivel az igényeknek nem tud eleget tenni, méltányosságból a munkaadó is gondoskodjék a ruházat pótlásáról: 126 MNL BaML IV. 1406. e. Pécs Város Tan. ir. C-89/1916. (35023/1915.) 127 Nendvich Andor megkeresése a milowitzi cs. és kir. fogolytábor parancsnoksághoz. Pécs, 1915. december 28. MNL BaML Pécs Város Tan. ir. C-89/1916. (35418/1915.) 128 MNL BaML IV. 1406. e. Pécs Város Tan. ir. C-89/1916. (1618/1916.) 129 MNL BaML IV. 1406. e. Pécs Város Tan. ir. C-89/1916. (28983/1916.) i3° MNL BaML IV. 1430. Pécs Város Gazd. Munkabiz. ir. 363/1916. 152
