A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején ..
Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején Nagy problémát jelentett az iparos cégek és mesterek számára a tanoncok számának csökkenése. Ennek persze több oka volt. A háború előtt az iparostanonc-ok- tatásban már több mint 700-an vettek részt. A háborúval azonban a mesterek és a diákok száma is alaposan lecsökkent. A háború elszólította a férfiakat, amivel viszont felborult az addigi családi munkamegosztás, s ez a munkaképes diákság otthoni nagyobb igénybevételével járt. Ráadásul a lecsökkent lakossági reáljövedelmek nem is tették lehetővé a korábbi létszámú beiskolázást. A csökkenést mutatja, hogy a nagy- kanizsai tanonciskolába az 1913/14-es tanévre még 719-en iratkoztak be, de a következő évre már csak 473-an.124 Mivel az iparosok száma is csökkent, ezért jóval kevesebb helyre tudták a tanoncokat felvenni. Nagykanizsa a háború végén Amikor vége lett a háborúnak, Nagykanizsa egy kivérzett, lerobbant város volt. Ismereteink szerint a városi lakosságot illetően mintegy 1100 fős veszteséggel számolhatunk. Egy 1919 eleji adat szerint a nagykanizsai illetőségű elesettek és eltűntek között 870 közlegény, 160 altiszt, 7 tiszthelyettes, 11 hadapród, 21 zászlós, 20 hadnagy, 8 főhadnagy, 3 százados és 2 alezredes volt.125 Az elesettek döntő többsége az orosz fronton lelte halálát. E létszámon belül tudjuk pontosan, hogy a nagykanizsai zsidóságból 549-en voltak katonák, s közülük 79-en haltak meg a harcokban.126 Az összes veszteséghez későbbi sajtóadatok alapján még mintegy 450-500 háborús sebesültet, rokkantat, tartós munkanélkülit hozzá kell adnunk, s így azt kapjuk, hogy a korábbi mintegy 8000 fős munkaképes férfi lakosból csaknem 20%-nyi vált közvetlen áldozatává a háborúnak.127 Az elesettek, eltűntek után 800 árva, a rokkantak után mintegy 500 gyermek maradt.128 A területi elcsatolások és az ebből következő nagymértékű piacvesztés a kanizsai gazdaságot is visszavetette. Joggal írhatta egy korabeli ipari szakember, hogy az 1920- as években „[...] Nagykanizsától 25 km-nyire már osztrák és cseh gépeket adnak el és vesznek meg a nagykanizsai gyáripar volt vevői”.129 Korábban a kanizsai ipar termékeinek jelentős részét (sör, liszt, tégla stb.) a helyi vagy regionális szinten jelentkező kereslet kielégítésére termelték, azonban a háború utáni bizonytalan pénzügyi helyzet, a reáljövedelmek csaknem egy évtizedig tartó csökkenése visszafogta a vásárlási kedvet. Az ipar problémái tartósak maradtak. Sokat szenvedett a helyi kisipar is: a háború alatt és az azt követő időkben sokan zárták be műhelyüket, úgy érezvén, hogy nem kedvez»2“ JÁSZBERÉNYI 1986,19. 125 Zala, 1919. február 2. 126 Lásd: Zala megye zsidó emlékei, http://www.chevra.mapline.hu (2014. 10. 09.) 127 Zalai Közlöny, 1918. október 27. „Ezer katonasír, s ma már tán több domborodik a kanizsai köztemetőben.” 128 Zala, 1919. február 2. 12» WEISER 1929,311. 73
