A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején ..
Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején A háború és a helyi ipar Nagy nehézséget okozott a háború a helyi nagy- és kisiparnak is. A nagykanizsai gyáripar, amely a boldog békeidőkben döntően könnyű- és élelmiszeripari termelést folytatott, nem nagyon volt alkalmas arra, hogy az állami hadikereslet kihasználásával jelentősebb megrendelésekhez jusson. Az állami megrendelések elsődlegesen a jelentős kapacitásokkal rendelkező budapesti vagy Budapest környéki vállalatoknak, illetve a nagy mennyiségű nyersanyagot kitermelő, főleg hegyvidékeken lévő üzemeknek jutottak. A kanizsai gyáripar nagy nehézsége volt a kötelező bevonultatás, hiszen sok száz munkást vittek ki a frontra. Adatainkból úgy tűnik, hogy néhány hónapig a korábban beszerzett nyersanyagból még eléltek a vállalatok, ám ahogyan a harcok elhúzódtak, szembe kellett nézni a lakossági kereslet csökkenésével, a szállítási nehézségek erősödésével, a korábbi piacok elvesztésével. Különösen rossz helyzetbe jutottak azok a cégek, akik korábban a Monarchián kívüli területekre exportáltak. Jutott némi állami megrendelés a város északi részén lévő Weiser-gépgyárnak, avagy a déli területen, az állomás mellett lévő Franck-pótkávégyárnak, de a többiek számára sanyarú évek következtek. A szolgáltató vállalatok sem jártak jobban, hiszen az áram és egyebek árával nagyon sokan tartoztak a vállalatoknak. Volt néhány üzem, amelynek működése szigorú keretek közé került, de ez legalább a működést biztosította, így például a Franz-malom nagy szerepet játszott a lisztőrléssel és elosztással (igazodva a Haditermény Rt.-hez) a térség ellátásában. Nem járt jobban a kisipar sem, ahonnan szintén nagy számban vittek el embereket. Az Ipartestület panaszai szerint a bevonultatás nagymértékben sújtotta a kisüzemi tulajdonosokat. A frontra vezényelt vállalkozó nem tudta üzletét, cégét irányítani. Ilyen esetekben az otthon maradt feleségek szokták a cégvezetést átvenni. Gyakori módszer volt, hogy a legképzettebb dolgozót maguk mellé vették, s ketten irányították a műhelyt, a vállalkozást.113 Közismert, hogy a kisiparosokat - országos mértékben is - viszonylag nagy számban hívták be katonának, ami ugyanakkor katasztrofális következményekkel járt családjukra. Sokan meghaltak a frontokon, ami a kisiparos famíliájának éhezést, kiszolgáltatottságot eredményezett. Hatalmas probléma volt a kisiparosok számára, hogy az állami központosítás miatt nem jutottak nyers- vagy félkészanyagokhoz, így munkájuk akadozott. A gyárosokkal, uradalmi vezetőkkel szemben a kisiparosoknak nem voltak felsőbb kapcsolataik, összeköttetéseik, amivel az ellenőrzést megkerülve szert tehettek volna nyersanyagra. Egyedül az Ipartestületnek nyílt arra lehetősége, hogy csekély befolyását latba vetve biztosítson valami minimális anyagellátást a város iparosainak.114 Tilos volt tengerit és más mezőgazdasági alapanyagot ipari célra vásárolni, hiszen azt csak a Haditermény Rt. 113 Ilyen esetekben többször közjegyző előtt rendelkeztek a vállalkozók, hogy feleségük mit tehet meg. A zalai levéltárban viszonylag sok ilyen közjegyzői irat maradt meg. Lásd: MNL ZML VII. 168. Nagykanizsai közjegyzői okiratok. 1913-1940. 114 A kisipari következményekhez lásd: KAPOSI 2015 tanulmányát. 71
