A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
FORRÁSELEMZÉSEK - Aradi Gábor: „Hazáért hősi halált halt”. Háborús veszteségek a Gyönki Járásbíróság hagyatéki leltárai alapján
Aradi Gábor: „Hazáért hősi halált halt”. Háborús veszteségek a Gyönki Járásbíróság hagyatéki leltárai... elégségesnek találta, hirdetményt bocsátott ki. Ebben felkérte azt, akinek tudomása van eltűnt személy létezéséről, hogy 60 napon belül jelentse be a bíróságnak. Ha a felhívás eredménytelen volt, megszülethetett a holttá nyilvánítási határozat. A határozat ellen fellebbezéssel élhettek az érdekelt magán- és hivatalos személyek (ügygondnok, árvaszéki ügyész), illetve a Vöröskereszt Egylet igazgatósága is. A fellebbezésről a Kúria határozott. A miszlai Boza Ferenc esetében nem történt fellebbezés. A feleség és az apa 1918 végén adott be rá vonatkozó holttá nyilvánítási kérelmet. Boza Ferenc 1914. július 28-án vonult be Székesfehérvárra a cs. és kir. 69. gyalogezredhez. Itt, mint századkürtös szolgált. Utolsó életjel 1915. május 7-én érkezett tőle. Ezután azonban a kérelem beadásának időpontjáig többet nem jött hír felőle. A Gyönki Járásbíróság szabályszerűen lefolytatta az eljárást és a beadott iratok alapján 1920. április 14-én meghozta a kért határozatot. A halál időpontjaként a rendelet által előírt 1917. december 31-et jelölték meg. A beadott iratok között szerepelt a Vöröskereszt igazolása, miszerint Boza Ferencet 1915. május 20-a után eltűntnek nyilvánították.25 Ezzel szemben fellebbezett a Vöröskereszt igazgatósága a keszőhidegkúti Lencz Péter holttányilvánítási határozata ellen. Lencz Péter 1914 júliusában vonult be Székes- fehérvárra a m. kir. 17. honvéd gyalogezredhez. 1914. szeptember 8-án esett fogságba. Az utolsó levél az omszki fogolytáborból 1915. február 2-án érkezett tőle, melyben súlyos betegségéről panaszkodott. A holttányilvánítási kérelmet felesége adta be 1919-ben. A Gyönki Járásbíróság itt is szabályszerűen lefolytatta az eljárást, megállapította a halál rendeletileg előírt időpontját (1917. december 31.), majd kiadta a kért határozatot. A Vöröskereszt igazgatósága mégis fellebbezett. Ennek alapját Lencz Péter Boza Ferenctől eltérő helyzete képezte. Lencz ugyanis hadifogságban tűnt el. A hadifogságban eltűntek helyzetének rendezéséről azonban a 28000/1919. számú I. M. rendelet a Vöröskereszt igazgatóságának álláspontja szerint nem intézkedett. Az igazgatóság fellebbezésében kifejtette, hogy az említett rendelet az eltűnteket, s nem a „hadifoglyokat kívánta holtnak nyilvánítani”. A hadifogoly „élőnek vélelmezendő és még akkor sem nyilvánítható bíró- ilag holtnak, ha fogságba jutva a rendeletben előírt idő alatt a hadifogságban tűnt volna el”. A Vöröskereszt igazgatósága ezért a Kúriától jogegységi határozatot, illetve a hadifoglyokra is vonatkozó szabályozást várt. A Kúria elfogadta az igazgatóság érvelését és felfüggesztette a Gyönki Járásbíróság döntését.26 Ugyanígy megfellebbezte a Vöröskereszt a kistormási Kehi Konrádra vonatkozó holttá nyilvánítási határozatot. Kehi Konrád 1914. december 5-én Szerbiában (Pozsegánál) sebesülten esett fogságba és többet nem érkezett hír róla. 1919-ben a feleség kérésére kiadott határozat elleni fellebbezésében a Vöröskereszt igazgatósága leszögezte, hogy Kehi Konrád ügyében a kérelemhez csatolt tanúvallomások csak akkor 25 MNL TML VII. 5. a. GYJBI. 1513/1918. 2« MNL TML VII. 5. a. GYJBI. 1365/1919. 248
